„ Nekem játék, neked szerelem,
neked fény, nekem a végtelen.
A közös bűn, a hiányzó értelem.
Mi neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben
vége lesz a láznak,
De most ami volt, s ami lesz,
odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is. ”

„ Ne sírj kedves,
ne nézz hátra,
ölelj engem utoljára!
Ölelj engem két karodba,
úgy, mint régen.
Minden könnycsepp
egy-egy csillag fenn az égen. ”

„ Elmenni messze,
magasba felrepülni,
csapódni kőhöz,
üvegként összetörni.
Veled, mégis egyedül
állni, csak állni szótlan,
végleg összeforrva
az életen túl, egy csókban. ”

„ Amiért könnyezünk, az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel,
Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig égett.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol, mondod, csak mondod
A fél krajcárt sem érő bölcsességet. ”

„ A csend partján, ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz, miért nem. ”

„ Szólt az angyal -
csak egy az élet!
Nem teheti, hogy elmegy -
élhetne végre!
Mert jól tette dolgát,
amíg tehette,
kincs lesz egyszer minden,
s legenda körülötte:
ő lesz az új monda,
az embert kiáltó -
ő lesz a példa -
az embert megváltó.
Ő lesz, ki az embert
becsületből hitte.
Ő lesz egy szegény sors
szenvedő szülötte. ”

„ Eljött valaki a csend partjára
üvölteni: Végre!
Megkapta a semmit
a mindenért cserébe. ”

„ Tudod kedves, ha rám nézel
fénytelen szomorú szemmel,
úgy vagyok én is egyedül
minden kérdésemmel. ”

„ Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, biztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó. ”

„ Mert jó lenne jónak lenni
jók között,
de az angyalok szárnya elolvadt
a máglyák fölött. ”

„ A szertárból hozta a térképet, melyet már senki se lát,
kicsi pontokkal mutatta a Maros-Magyar autonóm tartományt.
Kidobták a régi atlaszt, megszüntetik az iskolát,
megőrzi mégis az emlékezet a földrajztanárt. ”