Születésünktől fogva elkezdünk rohanni. Egyik láb a másik elé és minden lehetséges. Természetesen mindez hülyeség. Az igazság az, hogy a fejlődéstől a forradalomig a dolgok nem változnak fokozatosan, hirtelen nagy lépésekben változnak. (...) Az élet egy folyamatos sorban állás, várakozva a következő nagy ugrásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mióta világ a világ, az ember csodálta a madarak nagyszerű képességét, melynek köszönhetően bármikor elszakadhatnak a földtől. Tudják: szárnyal, mint egy sas. Ilyesmik. De bármilyen metaforákat találjunk is ki, egyikünknek sem nőtt még szárnya, és a gravitáció mindenkire érvényes. Előbb vagy utóbb minden talajt fog majd. És ez mintha a kapcsolatokra is igaz volna. Járhatnak akármilyen boldogan a fellegekben, az az egy biztos, hogy a végén pofára esnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás