„ Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj,
Asszem, jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott. ”

„ Soha nem elég jó,
és sose lesz elég.
Csak elfáradni tudok,
pedig élvezni szeretnék. ”

„ Az otthon nevű részen a panelrengetegben
embergépek élnek, zavartalan csendben. ”

„ Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
Tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom,
Puha föld legyen a vánkosom. ”

„ Akkora gödröt ásatott velem a bánat,
izomból beletolnék egy panelházat.
Pedig a boldogság is karnyújtásnyira van,
csak azt elhajtották magzat koromban. ”

„ Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül. ”

„ Nem kell naplemente
az őszi kertbe` a
puha plédek alatt.
A megfékezett tébolyból
csak mélyülő csend marad,
ami rád telepszik, majd maga alá gyűr,
hisz úgyis mindegy neked.
Inkább lágyan összeroppansz,
mert kitörni nem lehet. ”

„ Nem hagyom magam, mert olyan lettem végre,
mint a lepke, akit megvadít egy villanykörte fénye.
Az izzószál varázsa úgy hipnotizálja,
hogy a pillangó a holdra száll,
nem pedig virágra. ”

„ Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom. ”

„ S mint gyümölcs a magvat,
Úgy hordozlak magamban.
Kimondanám, mint egy valódi költő,
Nem elkoptatott szavakkal,
De cukorba fullad a lángoló szív,
S azt bevonja édes sziruppal.
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán,
Ott vagy a falat kenyérben,
Az esti olvasmány behajtott lapján,
A karomra harcolt névben.
Én nem látok mást, csak téged. ”

„ Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok. ”