„ Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja? ”

„ Add meg a hangot,
s én zenévé varázslom
hangulatodat. ”

„ Boldogan mennék
hozzád, ha te várnál rám
boldogtalanul. ”

„ Egyedül vagyok...
lelkembe zárt hiányod
társaságában. ”

„ Hiányzik nekem,
hogy én is hiányozzak
egyvalakinek. ”

„ Gyönyörű dallam,
ha lelked a lelkemmel
egy húron pendül. ”

„ Kölcsönkértem a
kabátod, hogy közelebb
legyek a bőrödhöz. ”

„ Könnyeim hullnak:
gyöngybezárt emlékeim
hová gurulnak? ”

„ Ne szólj, szól helyetted a csend.
Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok. ”

„ Nem hallottalak.
Hangod mégis ott zenél
lelkem mélyében. ”

„ Mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamuba sült fájdalommal,
friss idővel vagy múlttal,
ezerarcú szép titokkal. ”

„ Tükröm legyél.
Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned. ”

„ Daltalan éjjel
bánatomat altatom.
Könnyet fúj a szél. ”

„ Sosem láttalak.
Arcod mégis ott ragyog
szemem tükrében. ”