„ Hiszen mások vagyunk, de ez nem gát, ha
nyugalomban, békességben, boldogságban,
emberségben, szeretetben, szegénységben
békén hagyjuk egymást ma. ”

„ Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek. ”

„ Néha tömegben is olyan, mint egy lakatlan szigeten. ”

„ Már másfél nap is sok tőled távol,
Csodának látlak én téged, azért hiányzol.
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek,
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek. ”

„ Mára a romantika nem más, mint antik rom. ”

„ Magányos sebekkel hajtom le a fejem,
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan, ne feledd! ”

„ Hogy mi volt rég, hogy mi volt igazán az édes
Felvázolni már csak nagyapáink meséje képes
Az biztos, hogy van, volt, lesz mindig is rossz és szép
Valami virágzik, majd elrohad, amit az idő széttép. ”

„ Attól, hogy fal a férfifaj, mint a falafel,
Nem te vagy az érdekes, hanem a karakter. ”

„ Engedd el, jöjjön, minek jönnie kell szabadon,
Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon,
Csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem,
Hisz szabad vagy, az élet örök, a lélek végtelen. ”

„ Csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején csak csended vagyok. ”

„ Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér.
Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam,
Új színt adtál az amúgy is szürke világban.
Ahol nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered,
Hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled. ”

„ Hisz számít, hogy mit lépsz, vagy mindez csak sors?
Előre megírt a sztori, vagy miattad kalandos?
Hova jutsz, merre mész, kész képet kapsz...
Vagy a szerencsében bízol és a feketére raksz. ”