„ Az élet futott el, barátom!
Hogy perc se múlik nélküled?
Halál előtti ez a csend már:
előszobázás. Ismered. ”

„ A novembert csak a magányos lelkek hiszik végzetesen szomorú hónapnak. De a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is. Nem az évszakokkal nehéz megbékélni, sokkal inkább az egyedülvalósággal. Azzal lehetetlen. ”

„ Más gondját hurcoltad-e már?
Légy bölcs: tudod, hogy soha még.
Tán véletlen egybeesést...
csupán tulajdon álmaid,
tulajdon sérüléseid -
mindétig magad vonszolod. ”

„ Miért fáj jobban az elveszített, feltámaszthatatlan vagy sosem volt szeretet hiánya, mint amilyen örömöt nyújt a jelenlévő, a jelen időben melengető? ”

„ Ők ketten... mindig csak ők ketten tudtak egymásra úgy ragyogni, akár ha két nap sétálgatna az égen, s azok figyelnék óvó szeretettel egymást. ”