A világ tele van olyan dolgokkal, amelyekre a tudomány képtelen magyarázatot adni. Én hiszek a világegyetem misztériumában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a fenének tépelődöm itt, ebben a tökéletlen világban? Olyan vagyok, akár a vadon élő csimpánz, amit kényszerrel fogtak be és dugtak ketrecbe az állatkertben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én nem akarom ismerni önmagam. Egyenként megérteni, felismerni és elfogadni a bennem lakozó több százmillió ént számomra a kínzással volna egyenlő. Mint holmi egyszemélyes szumó, önkigúnyolás vagy monodráma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármennyire szereti két ember egymást, ahol nincs fizikai kontakus, ott a szerelemnek sincs értelme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem célja, hogy még unalmasabbá tegyem az amúgy is unalmas hétköznapokat. Olykor arra gondolok, hogy talán több személyiség is lakozik bennem. Ám ez hazugság. Képzelgés. Mivel mindenki, aki bennem lakozik, a részemet képezi. A több százmillió én, aki bennem él, valamint az őket csomagolásként magába foglaló én egy nagy egységet alkot, ami én vagyok. Mivel több százmillió én lakozik bennem, szinte mindig ellentétben áll egymással az, amit mondok, és az, amit gondolok. Ám ezeket az ellentmondásokat többnyire azok az énjeim idézik elő, amelyek a csomagolás alatt lapulnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nehéz napról napra úgy élni, mintha valami törékeny holmival kellene bánnia az embernek. Ám amíg e törékeny holmi számomra becses, az életem továbbra is idegesen és naivan telik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halottak már nem mesélnek, mondják. Nincs annál borzasztóbb dolog, mint mikor már nincsenek se érzéseid, se gondolataid. Ezért nem értem azokat az embereket, akik vagyonokat költenek sírkövekre. Ha a tudatom már elhagyta a testem, az a test sem érdekel többé. Az sem érdekelne, ha kutyák zabálnának fel, miután beadom a kulcsot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olykor-olykor arra is szükség van, hogy a hazugságot hazugsággal tetézze az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit jelenthet az, hogy nincs meg köztünk a harmónia? Van egyáltalán olyan, hogy harmonikus kapcsolat?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Folyton azt hiszem, hogy nekem van igazam, és ez másokban rosszul csapódik le. Pedig olykor magam is tévedek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A düh olyan, akár a lárva. Pillanat alatt képes elszaporodni, végül pedig olyan állapotot idéz elő, amelyből nincs visszaút. Elég volna végeznem a lárvákkal. Ám a dühöt nem lehet akarattal legyőzni. Éppen ezért utálom annyira.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóságnak nincs értelme. A dolgoknak, amiken éppen gondolkodom, a látványnak, ami elém tárul, az ujjaim között tartott cigarettának egyáltalán semmi értelme nincs. Olyan érzésem volt, mintha valahol máshol lennék, és onnan figyelném saját magamat. Nem tudok elhinni semmit. Nem érezhetek semmit. Csak olyankor vagyok tudatában az életemnek, amikor fájdalmat érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy ismeretlen ember szemébe nézek, sokszor az az érzésem támad, hogy olvas a gondolataimban, ezért szándékosan furcsa dolgokat gondolok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni annyit tesz: meghalni. Amíg élek, nem szerethetek. Vajon élnem kell vagy meghalnom? Szeretnem kell avagy megtagadnom a szerelmet? Olyan nehéz az egész, olyan nehéz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valóban nincs olyan hely ezen a világon, ahová nem ér el a nap, akkor nincs más módja, hogy elbújjak, mint hogy a saját árnyékommá válok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyire más minden, ha van valaki, aki (...) megvigasztal, és nem kell egyedül lennem! Ég és föld a különbség. Én rettegek a kétségbeejtő helyzetektől. Éppen ezért igyekszem úgy élni, hogy mindig legyen menekülési lehetőség. Messze előre gondolkodom, és csak saját magamra gondolok, csakis az jár a fejemben, ami nekem jó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kínlódtam utolsó stádiumos rákkal, mégis úgy éreztem, sürget az idő. Néha egyszerűen csak szükségét érezzük, hogy siettessük a dolgokat, minden különösebb ok nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakran képzelem azt, hogy az emberek mind az életemre törnek. Emiatt a mindennapjaimat sikerül egyfajta túlélésért vívott harcként megélnem. Nincs olyan ember, aki kijelenthetné, hogy létezik olyan hely vagy időpillanat, amelyben semmilyen veszély nem leselkedik rá. Csakhogy az emberek hajlamosak erről megfeledkezni. A legtöbben automatikusan azt feltételezik, hogy a következő napon is még életben lesznek. De én nem bírok így élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én önszántamból választottam olyan életet, amelyben nem lehet (...) kifogásokra hivatkozni. Én a papírsárkányéletre vágytam, amelyben nem kell iskolába járnom, másokkal együtt élnem, másokra támaszkodnom vagy másoktól függnöm, amelyben senkihez sem tartozom és senkihez sem ragaszkodom, és amelyben senki sem vár haza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert ha le is dobnám, le is mosnám, akkor se venné észre senki, hogy mennyire csodálatos személyiség vagyok. Amit pedig mások nem vesznek észre, az minden bizonnyal nem is csodálatos?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat és felháborodást, amit éreztem. Szánalmas. Magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világban minden mulandó, és olykor előnyösebb, ha mások szemében nehéz eset vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig is ebben a sötét, felszín alatti világban akartam élni, ahová a napfény sem ér el. Vajon van-e olyan hely a földön, ahol nincs gyermeknevetés és nincs szerelem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a nők, akik paranoiásan úgy hiszik, hogy őket nem szeretik, könnyen hisztérikusokká válnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy gondoltam, ha hagyom a dolgokat a maguk útján haladni, majd csak lesz valahogy. A dolgok pedig többé-kevésbé a maguk útján haladtak és többnyire mindig lett is valahogy. Akár a papírsárkány, amelynek elpattant a kötele, szabadon szállok, amíg csak akarok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit mondok és gondolok, szinte mindig tele van ellentmondásokkal. De gondolom, a legtöbb ember ugyanígy van ezzel. Ez persze nem azt jelenti, hogy teszek az egészre, és úgy élem az életemet, hogy közben azt gondolom: "Kit izgatnak az ellentmondások?". Pont azért rágódom magamban ennyit és pont azért élek olyan gyötrelmes életet, ami csupán alig különbözik a haláltól, mert a folytonos ellentmondások miatt elégedetlenséget és bizonytalanságot érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki örül, amikor látja, hogy az erőfeszítései megtérülnek. A nehezen vagy kellemetlenül megélt pillanatok szempillantás alatt foszlanak köddé, amint a befektetett erőfeszítéseink megtérülnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ostobaság volna tudatosan szabályoznom azt, amire tudat alatt gondolok. Ha ilyet tennék, akkor valami olyasmit is elveszítenék magamból, amit amúgy jónak tartok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy képtelen vagyok a saját gondolataimat és érzéseimet hűen közvetíteni. Minden jóindulatom ellenére mindig félreértenek. Írásban persze némileg jobb a helyzet, de ha arra gondolok, hogy a regényeimet is folyton félreértik, talán ez is csupán illúzió.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen jó kifejezés a birtokbavétel. Én, aki annyi mindenre vágyom, mindent rögtön birtokolni akarok. Mégis, a birtoklás szomorú dolog. Azok a dolgok, amiket megkapsz, azok a dolgok, amiket sajátodnak mondhatsz, mind magától értetődővé válnak. Már nincs meg az az izgalom, az a vágy, ami a megszerzésük előtt hajtott. Annyira vágyom rájuk, hogy nincs mit tenni, muszáj megszerezni azt a ruhát, vagy táskát, de mihelyt megszereztem és az enyém lett, rögtön csak a gyűjtemény egy darabjává válik, kétszer-háromszor használom, és már nem is érdekes többé. A házasság vajon nem azt jelenti-e, hogy egyetlen emberi lényt birtokolunk? Igazából nem kell hozzá házasság, ahogy telik az idő, a férfiak egyre erősebben próbálnak uralkodni felettünk. A "Minek etetni a halat, ha már egyszer bekapta a horgot" című műsor. Azonban ha az élelem elfogy, két választása marad csak szerencsétlen halnak: elpusztul vagy megszökik. A birtoklás ezért is teher egyben. Mégis, az embereket továbbhajtja a vágy, hogy más embereket, tárgyakat birtokolhassanak. Ha ezt veszem alapul, az emberiség nem más, mint mazochisták és szadisták egyvelege.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akárhogy is nézzük a dolgokat, a hazugság az hazugság marad. Ha bizonygatni akarnám, hogy amit tudat alatt hazugságnak érzek, mégsem hazugság, az olyan volna, mintha a hazugságot hazugsággal akarnám leplezni. Be kell ismernem: hazudtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utálok emberekkel beszélgetni. Valahányszor emberekkel beszélgetek, a rossz tulajdonságaim mindig felszínre törnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás