„ Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz. ”

„ Aki keres, majdnem biztosan talál, csak nem éppen mindig azt, aminek a keresésére indult. ”

„ A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz. ”

„ A barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni. ”

„ Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út. ”

„ Van, amibe jobb belevágni, mint visszautasítani, még ha rossz véget ér is. ”

„ Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni - azt már nem. ”

„ A sanda szem az igazság képét is sandának látja. ”

„ Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák. ”

„ De ha társat keresel, jól nézd meg, hogy kit választasz! És vigyázz minden szavadra, még a legjobb barátaid előtt is! Az ellenségnek sok a kéme, és sokféleképpen hallgatózik. ”

„ Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét. ”

„ A bátorságot a legváratlanabb helyeken szokta megtalálni az ember. (...) Ne hagyj fel a reménnyel! ”

„ Vannak, akik előre szeretnék tudni, mi kerül az asztalra; de akik a lakomát készítik, inkább titokban tartják: mert a csodálkozás hangosabbá teszi a dicsérő szavakat. ”

„ Van mi arany, bár nem fénylik,
Van, ki vándor, s hazaér,
Régi erő nem enyészik,
Fagyot kibír mély gyökér.
Lángját a tűz visszakapja,
Árnyékból a fény kiszáll,
Összeforr a törött szablya,
S koronás lesz a Király. ”

„ Ha a Nyár a világon elhever,
s aranyló délután
Egy álom végre kibontakozik
a fák alvó sudarán;
Ha völgyet-hegyet, zöld vadont
hűssel Nyugat szele tölt -
Ide gyere! Hozzám visszagyere!
S mondd: Itt legszebb a Föld! ”

„ Nem minden vándorút céltalan. ”

„ S ahogy ott állt a sötétben, a sötétnél is sötétebb kétségbeeséssel és haraggal a szívében, egyszerre mintha fényt látott volna: fényt az agyában, kezdetben szinte elviselhetetlenül ragyogó fényt, olyat, mint amilyennek a napsugarat látja, aki hosszú ideig bujkált ablaktalan zugban. ”

„ A rosszakarat olykor a rosszat is meghiúsítja. ”

„ Az úton végig kell menni, jóllehet nagyon keserves. És sem erővel, sem bölcsességgel nem jutunk messze rajta. Az utat éppoly reménnyel keresheti a gyönge, mint az erős. Nem ritkaság, hogy ez a tettek sora, amelyek a világ kerekét igazgatják: kis kezek hajtják végre, mert közben a nagyok szeme másfelé tekint. ”

„ De akkor se adjatok fel minden reményt, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Olykor épp a felkelő nap hozza a tanácsot. ”

„ Ahol sokan vannak, ott sok a beszéd, és a sok beszédnek sok az alja, és minden végeláthatatlan vitába torkol. ”

„ Mennyi csatáról szóló éneket hallottam már, s ezekben mindig csak azt, hogy a vereség is lehet dicsőséges. A valóságban, úgy látszik, nagyon kínos, mondhatnám leverő. ”

„ Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik. ”

„ Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ. ”

„ Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk. ”

„ Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová. ”

„ A tett attól, hogy nincs ki dicsőítse, éppolyan vitéz tett marad. ”

„ A tanács veszélyes ajándék, még akkor is, ha bölcsek adják bölcseknek, mert minden szándék rosszra fordulhat. ”

„ Örökre az a sorsom, hogy a te terhed legyek, barátom, a bajban. ”

„ Azzal az idővel kell foglalkoznunk, ami megadatik nekünk. ”

„ Mily vékony az a hajszál, amin végítéletünk függ! ”

„ A hamvakból új tűz éled, árnyból fénysugár tör elő, egy lesz újra a kettétört penge s király lesz a koronátlan fő! ”

„ A hajnal mégis az emberek örök reménye. ”

„ Ahol élet van, ott remény is van. ”

„ Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen. ”