„ Hiába akarunk szakítani a múlttal, valami mégis megmarad, belénk kapaszkodik, és csak nagyon nehezen tudjuk lerázni. El kell nyomni azt, ami úgy tör fel emlékeinkből, mint a buborék a mocsár mélyéről; távol kell tartani gondolatainktól a kezet, mely álmunkban megérint, igazabbul, mint az igazi; félni kell az idegentől, akinek mosolyára összeszorul a szívünk; és harcolni a karok emléke ellen, melyek nem nyúlnak többé utánunk. Hazudni önmagunknak, gyávának lenni, mindig a legrosszabbra felkészülni. És tudni, mindig észben tartani, hogy ha csak egy percre megtántorodunk, végünk van, kezdhetjük elölről az egész küzdelmet. ”

„ Csak szerelmesekkel nem történik soha semmi... mert a szerelem beéri önmagával. ”

„ Mindketten utálják a határozott "igent" és a megfellebbezhetetlen "nemet", a titokzatosság teljes hiányát, mely az angol szavakból árad. Szükségük van a sejtelmességre, a homályosságra és a félhazugságokra, amelyeket nem hisz el ugyan senki, de az álmok varázsával telítik a társalgást... ”

„ Azt hiszi, a háborút feltétlenül át kell élni ahhoz, hogy tudjuk, milyen az? A háború szörnyű égzengés, gyilkos zűrzavar, meg bűz, meg rothadás... ”

„ Az emlék belénk ivódik, szervesen hozzánk tartozik, mint a gyerekkorunk. ”

„ Van úgy, hogy az Úristen nem azért adott szájat az embernek, hogy beszéljen vele. ”

„ Az ember a világ urának érzi magát, amikor szeret. ”

„ Az ember mindennek parancsolhat, de sorvasztó álmainak nem. ”

„ Nem lehet a múlttal ugyanazt tenni, amit a kígyó tesz a bőrével? Levedleni, hadd pörkölődjék a napon, amíg teljesen el nem porlad. ”

„ A fájdalom szakítja ki belőlem a felismerést, s a tenger felett repülő sirályok megtört sikolya visszhangozza: halott. Titkos rejtekhelyemmé válik ez a szó. A jövőben együtt kelünk, együtt fekszünk. Magamra öltöm minden reggel, mint egy ruhát. Mindig ott lesz, ahol én. Mindenhova elkísér. Mindenhova. Ott lesz a takaró gyűrődésében, a széltől meglibbentett függöny suhogásában, mindenben, ami úgy piheg, mint a lélegző test, mindenben, ami dobog, mint a szív. Félelem fog el; sose szabadulok ettől a szótól. ”

„ A sötét gondolatokról tudjuk, hol és mikor fogantak, de ki tudná azt előre megmondani, hogy hova vezetnek? ”

„ Nem, a fájdalmat nem lehet hajótöréshez hasonlítani. Nem elnyeli az embert, hanem kínozza, sanyargatja, és összetöri. Egy pillanatig úgy érezzük, hogy elfolyik minden vérünk, megáll a lélegzetünk, megbénul a lábunk, és harapófogók tépik, szaggatják a gyomrukat: ez a fájdalom. ”

„ Nincs megtévesztőbb dolog annál a szubjektív érzésnél, hogy az életünknek van értelme. Az egész olyan, mintha robogó gyorsvonaton ülne az ember: a sebesség kiragadja önnön világából, s mire tiltakoznék, kiderül, hogy már késő - robognia kell tovább. ”

„ A diktatúra csak zárójel a népek életében... ”

„ Mikor a legelemibb értelmi higiénia megköveteli, hogy ne törődjünk önmagunkkal, kíváncsiak leszünk másokra. ”

„ Az ember - tudnivaló - nem boldogságra született. ”

„ Egy nő, aki figyelmesen végighallgatja az embert... nagy szó! Az én életemből ez mindig hiányzott. ”

„ Van az úgy, hogy a hangosan kimondott közhely elfojtja a titokban tartott igazságot. ”

„ Hány éves korában még nem férfi és már nem gyermek az ember? Hány éves korunkban bízunk még az életben, de félünk is már tőle? ”

„ A létfenntartás egyetlen módja, ha az ember mindig úgy tesz, mintha dörzsöltebb lenne a másiknál. Csírájában el kell fojtani a legkisebb kételkedést is. Felülkerekedni, mindenáron, felülkerekedni. A magabiztosság benyomását kelteni, még azzal is, ahogy a kalapot feltesszük. Enélkül akár mindjárt belefekhet az ember a koporsóba, mert a felebarátai gondolkodás nélkül felfalják. ”