...adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál,
Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?!
Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok,
Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod!
Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénz nem minden, és még csak nem is elég,
A mai világban sajnos a legfontosabb kellék,
Kell még!, mondod, hiszen valami késztet,
De soha meg nem szűnik ez a hiányérzet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valamikor elhagyja az iskolapadot,
ugrik egy-két szaltót és áldja a napot,
hisz hajtott, küzdött, de így sem lett jobb másnál,
nem is jutott feljebb egy átlag szakmunkásnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahhoz is, hogy rombolj valamit, építeni kell!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kitartás, pajtás, ami előre visz,
de tudjuk, csak az halad, aki a lépésben hisz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Alaposan elferdült már az értékítélet,
Hiába nézed, mégis tévesen ítéled meg,
Mi a jó, mi a rossz, mi szép vagy csúnya.
Vagy csak direkt torzítasz a hazugságok mögé bújva?
De durva! Te még magadat is becsapod,
Mert megszoktad, hogy a boldogságot csomagolva kapod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol a szeretet? Hisz ez az, ami nélkül más sem megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Csak vágynak utánad, mindenük a gyász,
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Trükkös az élet, az ember mindig tervez,
A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gályában ülünk, amit rengetegen hajtunk,
De nem igazán egy irányba, így minden hiába,
Csak egy helyben tipródunk a megoldásra várva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás