Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem...
végtelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha nyugtalan lelkem és félek,
hogy nem mondhatom el,
azt, hogy nélküled semmit sem érek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két karod ad szárnyakat nekem,
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem,
És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel,
Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy a szív mindig messze jár...
Keresed a jót, hátha rád talál.
Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád,
De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább,
Te legyél a kezdet, légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csoda veled minden,
csoda veled minden perc.
Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz.
Öleléseinkben is túl nagy a távolság,
lelkedet a lelkemmel szorosan átfognám.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni,
Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el.
Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy zuhant rám most a csend,
Hangzavar van, csak a szívem néma bent.
Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek,
Ezért nem mondom el senkinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig légy velem, akkor is, ha fáj,
hogyha távol vagyok, mindig visszavárj!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy múlik el minden, ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve, néha hazajár,
Nem szól hozzád, csak leül egyedül,
Hogy érezd, hogy élsz ott legbelül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kidobtam a félelmet és elindultam tovább.
Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermekként álmodtam, és azt hittem, úgy lesz,
hittem az életben, és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet, és semmi sem bántott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem az egyetlen lélekdonor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nap új reménnyel ébred,
talán lesz egy új esély,
minden nap változhat az élet.
Ő már elfelejtené,
ő minden reggel úgy kel fel,
és indul kopogó szemmel,
hogy közben félni nem mer.
Kikerülöd ha jön szembe az utcán,
azt hiszed, mindent tudsz tán,
koszos gyerek csak rossz lehet,
csúnyán beszél, biztosan meglop,
ha hozzád ér, ezért otthagyod,
pedig csak enni kér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem adom fel, mindig csak előre tartok,
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot.
Üldöz szüntelen ez a kettős élet,
Most kell döntenem, hogyan élek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nyitott szemmel és vaksötétben él
Ki a múltban jár és a mában lenni fél
Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott
Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért nem voltam én jobb hozzád?
Erre válaszolni túl nehéz, s a magány úgy fáj...
Egyedül az emlék, ami bennem él, még mindig hallom csengő hangját.
Téged elfeledni túl nehéz, minden téged vár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj,
Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt, (...)
Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk, te meg én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet nem egy mese,
nem egy romantikus költemény!
Van, akinek szép és van,
akinek kőkemény!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás