„ S e szép, kegyetlen, gyilkoló ősz -
S e halk, mosolygó hervadás -
Ez az a régi, bús történet,
- Történetünk ez, semmi más. ”

„ Feledd, feledd a képzelt szép világot,
Nézd a magast, a fénynyel telt eget,
Vagy édesb tán a végtelen üdvénél,
Könyezni multad romjai felett? ”

„ Sebesebben fut az idő,
Minél messzebb haladunk.
Rohannak velünk az évek ;
Ha lefelé visz utunk !
Még sem tudjuk, még sem értjük
E sietség mit jelent!
Mindig a jövore várunk,
S elszalasztjuk a jelent! ”

„ Mire egyszer hervadás jött -
Vissza nem tér a tavasz,
Jöhet ismét más helyébe.
Szebb talán, de mégsem az! ”

„ Virágos dalos mezőben
Esküvél szerelmet nékem,
Az égen csillag ragyogott,
Esküidre áment mondott. ”

„ Hogy te soha sem szerettél,
Tudom, a mint fölébredek ;
Álmaimban csak azt érzem,
Hogy én miként szerettelek, ”

„ S te oh isten, ne küldj hervadt
Életemre uj tavaszt,
Nem kivánok tőled üdvöt,
Nem kérek tőled vigaszt. ”

„ Oh te legszebb álom! te legszebb valóság!
Te legédesb bánat, - te fájó boldogság!
Te feltalált pokol, - te elveszett éden!
Te fenmaradt sugár az elborult égen`.
Imádva borul le te előtted lelkem:
Te legszentebb emlék - oh első szerelmem!
Soha nem feledlek! ”

„ Jőj, óh emlékezet! ”

„ S én a csendes nyári éjben
Csillagodtól kérdezem,
Hogy mit érzesz, hogy mit gondolsz
Mit álmodol kedvesem? ”