Mindig úgy találkozik össze két ember, azzal a mámorító lehetőséggel, hogy egymás múltjáról semmit sem tudnak. Nagy a kísértés ilyenkor, utólag kiszépíteni egy életsort, amely olyan volt, amilyen lehetett, nem olyan, amilyennek szerettük volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerelmem gyönyörű szenvedésem
Magamban hordalak mint sebzett madarat
S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad
Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat
Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten
És nem boldog a szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A becsület ott kezdődik, hogyha a hűséget hit nélkül is megőrzi az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy este a jövő már múlt lesz. Akkor visszanézünk, és látni fogjuk az ifjúságunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mire megtanulunk élni, már túl késő...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszembe jut most pár tétova halk dal
Eszembe jutnak a krétajelek
Rájuk sütött a falakon a hajnal
S nem tudta senki mit jelentenek

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás