„ Aki ember volt, küzdő, tiszta ember,
változzék át bár porladó rögökké,
az élőkben tovább él - mindörökké. ”

„ Látod, ezért szeretlek én,
mert az Élet Ősmagja kél
egyszerű jellemedben,
mint Nap a változó egekben,
s mert hitem általad él.
Nagy utunkon nem tudhatom,
mit hoznak majd az évek,
csak azt tudom, azt vallhatom,
hogy holtomig kísérlek... ”

„ A tűz, a szelíd szirmú láng
nem hunyhat ki soha!
Melegedj fel, fagyos világ,
milliárd kis szoba,
kint zúg a szél, dobjál szenet
a tűzre, kedvesem,
félek, megölne a hideg,
ha nem lennél velem... ”

„ Légy bárki, vasmunkás vagy paprikamolnár,
elnök vagy tudós, földműves vagy
bölcs fizikus,
ahhoz, hogy igazán érj valamit,
mindenek felett
Igaz Embernek kell lenned
legelőször,
mert valahol mélyen, dolgaink sok
sok ezernyi kapcsolatában nem csak önmagadért,
de mindannyiunkért
felelős vagy! ”

„ Kedvesem, hidd nekem el, hogy se a földön, se az égen,
se szívünk szomjas rengetegében
nincs csodatévőbb, szebb hatalom,
nagyobb Erő,
mint egy aszályt elűző nagy nyári eső,
s egy frissen zuhogó, suhogó
szép szerelem! ”

„ Oly jó szeretni Téged,
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak. ”

„ Nagy, varangyos egek gyűrődnek fölöttem,
de íme felálltam, Térben és Időben,
felálltam és küzdök, súlyos, mély sebekkel,
telve életvággyal, dallal, szerelemmel,
a Halál árnyékán ­
halhatatlan ember... ”