Az emlékeim tesznek emberré. Nélkülük semmi vagyok. Nem több, mint egy állat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem könnyű tisztán látni a dolgokat, amikor az ember benne van valaminek a kellős közepében. Csak utólag látjuk a dolgokat annak, amik valójában voltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férjem a védelmezőm, ez igaz, de ugyanakkor a szerelmem is. (...) Mindig is szerettem, és ha minden áldott nap újra meg kell tanulnom szeretni, állok elébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármilyen élet jobb a halálnál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy éreztem: végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemhez kevés huszonnégy óra. Bármennyire is szerettem volna valamikor azt hinni, hogy elég.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak elsőre nehéz valamit megtenni, utána már könnyebben megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elég sokszor mondjuk magunknak, hogy valami így vagy úgy történt, elkezdünk hinni benne, és innen már csak egy lépés, hogy emlékezzünk is rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy férfi azt mondja egy nőnek, hogy szereti, ez inkább kérdés, mint kijelentés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás