Mit vehet el a halál tőlem
mindenem szétosztottam
aki akart kapott belőlem
talán csinálhattam volna jobban
eldönti kinek hatalma
mennybe jutok pokolra
csakis így lehetett élnem
vagy nem én lettem volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Melléd simulok, elmesélem:
butaság volt az elmenésem,
de jó volt a távol.
ott égett belém: hiányzol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magad, belőlem haltad el,
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben, anyagtalan
nincsed súlyát hordozom magam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gyerek, ha megnő,
mindent elfelejt a magasban.
A törpékben pont az a rendes,
hogy nem akarnak elfelejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már semmi sincs a semmi sincsen
kezemben régen nincs-kezed
semmi lóg üres bilincsben
idehazudom emlékedet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, a mesék és a valóság között húzódó határok szinte sérthetetlenek, de a remény, a hit nélkül, hogy az esti tüzek mellett a szívekből kilobogó vágyak nem válhatnak valóvá egyszer, számban megkeseredne a nyál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem megyek hozzád már évek óta
hittem így könnyebb lesz talán
de nem kudarcba fulladt minden próba
te vagy az egyetlen hiány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utoljára a lélek hagyja el
a süllyedő testet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember érzi
semmi nem a régi
körülötte jövők ragyognak
de sehogy sem érti
miért nem érdemelt jobbat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szaladnék feléd, akár egy kisgyerek.
Megfognálak, megmondanám: megkerestelek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetett volna szerelem
de nem tudtam jól kitalálni
hol a helyem amikor lettél
azon a májusba forduló estén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás