Kevés dolog volt a földön, ami veszélyesebb vagy agresszívabb volt egy szerelmes férfinál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs alkudozás. Nincs irányítás. Egyszerűen megadja magát, és elfogadja, hogy az, akit szeretett, többé már nem része a jövőjének, és ez ellen nem tehetett semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek vagy az életnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem lehetsz az enyém, akkor én leszek a tiéd. Vedd el az egész lényemet, vagy egy részét, vagy csak egy darabot, ahogy akarod! Csak akarj engem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A túlélés kulcsa az volt, hogy átvészelje a pánik különböző fázisait, és összegyűjtse az erejét akkorra, amikor a félelem újból a hatalmába keríti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sötétség és a távolság remek maszkmester.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A feled maga a mellkasodban dobogó szíved. Sőt még ennél is több. Ő a tested, a bőröd és az elméd... minden, ami valaha voltál és leszel. Ezért egy férfi nem érezhet senki iránt többet, mint a fele iránt. Egyszerűen nem lehetséges... és azt hiszem, ez az együtt eltöltött idővel még inkább így van. Minél mélyebben szeretsz valakit, annál jobban védelmezed, azzal pedig, hogy megvéded a feledet minden veszélytől, azt jelenti, hogy biztosítod számára, hogy az utódotokról gondoskodhasson. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy a férfi is szereti a gyermekét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az ember csak úgy tudta meg, milyen messzire került, ha visszament oda, ahol korábban volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretteitől való közelgő elszakadás, és nem az élet vége volt az, ami a hitét életben tartotta. A remény, hogy még egy kis időt tölthet azzal, akit szeret, arra késztette, hogy a keresztet szorongassa, szent szobrok arcát nézze, és halkan imákat mormoljon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az a legjobb orvosság a furcsaságra, ha azt színleljük, hogy minden rendben van. Vannak helyzetek, amikor a "játsszuk-meg-magunkat-amíg-nem-tisztázunk-mindent" az egyetlen célravezető módszer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megint a sírás fojtogatta, de gyorsan felült, és próbálta visszatartani a könnyeit. Elege lett a sírásból. Soha többé nem fog sírni miattuk. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik, és nem méltó az emlékükhöz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Összecsomagolta minden holmiját, kijelentkezett az élet szállodájából, és most éppen lefelé tartott a lifttel a pokol előcsarnokába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet olyan volt, mint egy érme, amelynek az egyik oldalára az volt írva: katasztrófa, a másikra pedig az hogy: várni a katasztrófára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet megy tovább... még jóval azután is, hogy az élet öröme elillant...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hitte, ha életben találja, az elég lesz ahhoz, hogy tovább élje az életét - de a gondolat, hogy itt él valahol ezen a bolygón, de nem vele, furcsa mód szinte megbénította.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elengedés azt jelentette, hogy elfogadja azt, amit a sors kiszabott rá, és felismeri, hogy a szabad választás az egyetlen út, a végzet pedig megmásíthatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sajnálom, hogy megfosztottak az új élet alkotásának képességétől. Az alkotás öröme nekem mindig erőt ad, ezért nagy fájdalommal tölt el a gondolat, hogy te soha nem fogsz a karodban tartani egy gyermeket, aki hús a húsodból, és vér a véredből. Hogy soha nem fog a saját szemed visszanézni rád egy másik arcból, hogy soha nem fognak valakiben összekeveredni a te és általad szeretett férfinak a tulajdonságai.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az a nyugtalanság, ami akkor sem múlik el, ha az ember agyonhajtja magát. Vannak dolgok, amelyek akkor is hiányoznak az életéből, ha ájulásig gyűri az edzést, és addig folytatja, amíg az izzadság már gyorsabban folyik rajta, mint a vér az ereiben. Igen... mire az ember felocsúdik, már el is vesztette önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az évszakok is, mint az idő, hajthatatlan volt. Nem mintha ez rossz lett volna. Az évszakok is arra szolgáltak, hogy követhessük velük az idő múlását. Mint az órák és a naptárak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az érzelmek olyanok, mint egy gőzmozdony. Ha már egyszer elindult, nem lehet visszafogni, nincs elég erős fék, hogy visszafojtsuk azt, ami a torkunkon kikívánkozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Habár nem hagyta el a földet, a végtelen szabadságtól úgy érezte, mintha a felhők közt repülne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek, komolyabbá is kell válnom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem találok szavakat kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy érezte, mintha szenvedélye csontos ujja megkopogtatta volna a vállát, majd nagyot taszított volna rajta, hogy induljon el előre. Nem tudott harcolni a hívás ellen. S ami még ennél is rosszabb volt, nem is akart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ekkor már tudta, hogy nem csak egyféleképpen tud összetörni egy szív. Néha az élet súlya, a felelősség, a születése folytán kapott feladat és a sok teher is elég ahhoz, hogy úgy agyonnyomja, hogy levegőt se kapjon. Még akkor sem, ha a tüdejének semmi baja. Néha pedig a sors kegyetlensége a felelős érte, amely messzire sodorta attól az úttól, ahol úgy gondolta, hogy majd megállapodik. Néha csupán a kor, a fiatalsággal szemben. Vagy a betegség az egészséggel szemben. De attól is lehet, hogy csak belenézel a szerelmed szemébe, és a hála, amelyet érzel, amiért ott van veled, oly hatalmas, hogy a szíved túlcsordul... hiszen megmutattad a legbelső énedet, és ő nem menekült el, nem fordított hátat; elfogadott és szeretett, melletted volt örömben és bajban... vagy mindkettőben egyszerre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni... vagy a másodperc töredéke... vagy egy kopogás az ajtón.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felnézett, és amikor tekintete találkozott a fiúéval, John úgy érezte, mintha villám csapott volna belé: hirtelen izzó forróság áradt szét a testében, aztán mintha lebegett volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gond az, hogy egy szenvedélybeteg szava csak annyi, amennyit hallasz. Egy szó. Semmi több.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elképesztő, hogy amikor az ember elveszíti az eszét, valahogy fogalma sincs, mit csináljon utána. A terv még mindig állt, hogy szeretne ura lenni saját magának, valamint annak a valaminek, ami most történik az életében, bármi legyen is az. Csakhogy nem tudott mibe belekapaszkodni, nem volt kantár a lovon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne azt nézd, hogy mit várnak el tőled, vagy milyen szerepet kell játszanod, hanem azt, amit te magad akarsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra gondolt, hogy a szerelem olyan érzés, amelyért érdemes volt feláldoznia magát. Még akkor is, ha az a szerelem nem az övé volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon sok szempontból jó volt anyának lenni. Az egyik határozottan az volt, amikor az ember a karjába veszi a kicsit, és ringatva elaltatja. Aztán az, amikor összehajtja a kis ruhácskáit, vagy megszoptatja vagy amikor boldogan felnéz az emberre, vagy alvás közben figyeli, és arra gondol, mikor fog majd felébredni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az infúzió és a tabletták néha nem a legmegfelelőbb kezelés egy beteg számára. Sokszor csak annyi kell, hogy megérintsen az, akit szeretsz, hogy halld a hangját, és tudd, hogy hazaérkeztél. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy visszatérj a másik oldalról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha igazán ismernél, minden, amit rólam hiszel, megváltozna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül is, az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás