Kinőtt remény, kopott fohász,
koponyacsont vitrin alatt,
tágult tüdő, vad pokoljárás,
egyetlen végső pillanat,
talán az a ledőlt torony,
talán a vonuló vihar...

vagyok a rögök útja még,
a hang ölel - és belehal...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz
és a tavasznak fénye veszve van már.
Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom.
De jön az ősz... és eszembe jutottál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerte zúzott történelem.
Korcs ivadék. Lejárt idők.
Lidércfény világítja még
Az elhagyatott temetőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahol olvastam egy verset
nem kért többet: egyetlen percet.
Talán négy sor volt, talán hat sor,
aztán elolvastam még sokszor.
Ez a sor volt nekem a legszebb:
"Közel hajolni a szívedhez..."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékszel? május volt, kéklett a tó,
mosoly volt minden, mint szemedben,
azóta ősz lett. A tópart ködös,
azóta én is komor, néma lettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás