„ A legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél. ”

„ Szoríts magadhoz még, most mennem kell,
minden könnycseppem kér, hogy engedj el.
Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc.
Csak egy pillanat kell, hogy érezzem,
csak egy érintés még, hát fogd a kezem.
Kérlek, töröld le most a könnyeidet,
szeress, míg lehet. ”

„ Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam. ”

„ Az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék, és ez nem kevés,
Jobban fáj az, ha elvész. ”

„ Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk. ”

„ Gondolj rám, ha véget ér a nyár,
Nem kell más, csak újra megtalálj,
Vágyom rád, sok emlék visszavár,
Hogy együtt éljünk újra mindent át! ”

„ Mama, ugye hallasz még?
Már betakar a távol.
Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég! ”

„ Titokban álmodoztunk összebújva,
esküdtünk az igaz szóra,
hogy nem tudhatja más, csak te meg én.
Titokban átkarolva, összebújva,
hallgattunk sok hazug szóra,
s nem tehettük azt, mit szeretnénk.
Szerelem, de mondd, így mennyit ér? ”

„ Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon.
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében. ”