A ház egy helyhez foglalja az embert. Mikor a házban kell hálnom, úgy érzem, mintha sírboltban hálnék. A sátor jobb. A sátor velem jár. A sátoros ember ott él, ahol akar. Nagy a világ és szép. Mán énnekem kicsi lesz nemsokára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki harcol, se nem érez, se nem gondolkodik. Csak akarata van: ölök! Még a védelmünk mozdulatai is csak gépiesek, olyanok, mint mikor esünk, s a kezünk előre mozdul, vagy ha a szemünk előtt suhan el valami, behunyódik magától. De a legcsodásabb az, hogy a nagy ütések, nagy szúrások, nagy sebek nem fájnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma már nem tudom megérteni azt a lázt, amely akkor annyira hatalmában tartotta a lelkeket. Mind a hárman gyöngék voltunk még. Sebeink még alig gyógyultak, de azért készek voltunk rá, hogy újra odaálljunk a harcsorba és küzdjünk. És a vérünket ontsuk a hazáért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A szeretet mértéke a szenvedés.
- De hiszen a jó Istennek nem kell az, Margit.
- Tudom, de nekem kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs olyan erős ember a világon, akinél erősebb elő ne ötlene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Vétek-e az, amiről az ember nem tehet? Vétek-e az, ha valaki sánta? Épp így vagyok a hitemmel. Megnyomorodtam. Még nincs egy hónapja, hogy egy ártatlan leányka miattam meghalt méreg által. A leányt feleségemmé akartam tenni, de az egyház nem engedte. Azért megölte magát. Miért enged ilyet a jó Isten!?
- Isten bölcs és igazságos.
- Éppen azért. Nem tudok benne hinni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Isten egy. Hun isten nincsen, latin isten sincsen, görög isten sincsen. Az isten: Isten; közös atyja és ura minden népnek. Nem harcol dombokért se velünk, sem ellenünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én életem gyötrő nyugtalanságok láncolata volt olyasmikért, amiket ha elértem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrelmekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonosz lélek csak gonosz, testben is, testetlenül is. Hiszen mikor már annyira jutott a reinkarnációban, hogy emberi testet ölthetett, akkor is kiütközik belőle az ördögi természet. Mi egyéb a káröröm? A más szenvedésében való gyönyörködés?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor azt mondjuk: - Rideg ez a világ! Csak nézzünk belé mélyebben és meglátjuk, hogy az emberek egymás szívénél melegszenek benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (...) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. - Lelkének édessége földi üdvösségünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi műalkotást az különbözteti meg a talmitól, hogy elfelejteni nem lehet. Véremmé vált, él bennem mindhalálomig.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív nem tud megbocsátani, míg a sebe vérzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bolond ember az, aki láncot tesz magának kezére, lábára. Az ígéret - lánc.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden állat boldog a földön, ha zavartalanul élheti az életét. Mért éppen az ember boldogtalan! Minden ember akar valamit, amije nincs. A szerzetes akar legtöbbet, amikor azt mondja: semmit nem akarok ezen a Földön!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különös, hogy a nőben mindenütt és minden korban megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga iránt való gondosság és a mások iránt való figyelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés virága az égő dicsőségben bontja ki a bimbaját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hát csak pénzzel lehet-e segíteni a szegényeken? Nem imádkozhattok-e értük, hogy Isten segítsen rajtuk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik az arcukat festik, mások haját fordítják maguk hajává, hajuk színét mérgekkel is megszőkítik, hamis ékszereket tudva viselnek, mért éppen az igazságot ne festenék, fordítanák, hamisítanák?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi szív mindent elfelejthet, megbocsáthat, csak azt nem, ha a tulajdon gyermeke emel rá kezet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A házasság rózsás iga. Aki belédugja a fejét, véli, hogy rózsákba dugta. Rózsák leperegnek, lekopnak, s az iga marad. Józan szemmel ez tisztán látható, s voltaképpen nem házasodik senki, hanem egy nőt vesz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi pajzsot visel az oldalán, a nő és a rabszolga hazugságot. A mi pajzsunk a hazugság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy elsárgult falevelet sodor lábad elé a szél. Eltaposod? Vagy felveszed? Az én szívem az a sárga falevél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda semmiségek izgatnak, nyugtalanítanak, kínoznak sokszor bennünket! Véljük, hogy a világ tengelye kifordul a sarkából. Pedig ha ugyanaz mással történik, csekélységnek látjuk. Sőt a magunk izgalmai is, ha feljegyezgettük volna gyermekkorunktól kezdve, ma olvasva... Az idő végtelenségében minden eltörpül, amit ma nagynak látunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogyan Isten kibocsátott erre a világra, éppúgy vissza is szólít!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne dekoráld az életet, hanem világíts bele!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te áldott lélek, te női testben járó égi angyal! Mindig mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor az engem szerető, a hű, a miattam szenvedő, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sorsa meggázolja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az értelmünk erősödik, mint a növekvő csillag fénye. Minden halál vedlés. Vedlés után megújult testben, megújult erőkben élünk a következő vedlésig. Aztán megint egy fokkal előbbre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet: mozgás. Mozog maga a Teremtő is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy más-más helyen, más-más ütközők között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az állatok ismerik egymást, az ember nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természetben a házasság tiszta vonzalom, szeretet. A társadalmi házasságban nem szeretet a fundamentum, hanem szerződés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik egymáshoz illők, az az igazi pár. Azt nem más választja meg. Az érzés választja meg, (...) az a szent mágnestű, amit Isten a szívekbe tett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Terhedre én soha nem leszek. Ha csak az árnyékodat látom is, boldog vagyok. Ha a ruhád a szegen függ, én titkon megsimítom. Ha a poharadban víz marad, én iszom meg. S az a víz nekem édes, mint a pogány istenek nektárja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás