Egyszerűen nincs, nem lehetséges a határtalan nyíltság (...). Meghaladja az erőnket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bensőségességben egymásba olvadunk, és a láthatatlan kötelékek béklyók lesznek, melyek felszabadítanak. Ez az egymásba olvadás parancsoló, kizárólagosságot követel magának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az összes asszonyok közt miért éppen te? Ez a kérdés valamikor mindenkiben felmerül. Miért veszélyes, ha elfogadjuk ezt a kérdést, még ha csak titokban is? Mi annyira ijesztő a véletlenszerűség e kérdésben megfogalmazódó gondolatában, ugyanis ez a gondolat nem ugyanaz-e, mint a tetszőleges kicserélhetőség gondolata?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatalok vagyunk, úgy élünk, mintha halhatatlanok lennénk. Halandóságunk tudata úgy ölel körül bennünket, akár egy merev papírszalag, ami alig érinti a bőrünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha mások elérik, hogy bosszankodjunk rajtuk - a pimaszságukon, az igazságtalanságukon, a kíméletlenségükön -, akkor hatalmukban vagyunk, burjánzanak, és beleeszik magukat a lelkünkbe, mert a bosszankodás izzó méreg, ami felfal minden szelíd, nemes és kiegyensúlyozott érzést, és elrabolja az álmunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csalódást rossz dolognak tartják. Ez végig nem gondolt előítélet. Mert minek a révén fedezzük fel, hogy mi az, amit vártunk vagy amiben reménykedtünk, ha nem a csalódás révén? És miben, ha nem ebben a felfedezésben rejlik az önismeret? Csalódás nélkül hogyan jöjjön valaki tisztába önmagával? A csalódást nem sóhajtozva kellene elviselnünk, mint olyan valamit, ami nélkül bizony jobb volna életünk. Keresnünk, kutatnunk és gyűjtenünk kellene a csalódásokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk futóhomokba írt átmeneti alakzatok összessége, amelyeket egy széllökés teremtett, és a következő majd megsemmisíti. A hiábavalóság képződményei, melyeket a szél még azelőtt elfúj, hogy igazán kialakulhattak volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál az, ami a pillanatnak szépséget és rettenetet kölcsönöz. Az idő csak a halál által lesz eleven idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, amelyek számunkra, emberek számára túl nagyok: a fájdalom, a magány és a halál, de a szépség, a fennköltség és a boldogság is. Ezért találtuk ki a vallást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vágyainkat és a gondolatainkat önmagunk előtt is sötét homály fedi, a kívülállók néha jobban kiismerik magukat bennünk, mint mi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk valódi rendezője a véletlen - és ez a rendező csupa kegyetlenség, könyörület és elbűvölő kedvesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunkat megérteni: felfedezés-e ez, avagy teremtés?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan színház a világ, amelyik arra vár, hogy eljátsszuk benne képzeletünk fontos és szomorú, kozmikus és jelentéktelen drámáit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a többiek megvonják tőlünk a szeretetüket, a figyelmüket és az elismerésüket, akkor miért nem vagyunk képesek egyszerűen azt mondani nekik: erre nincs szükségem, elég vagyok magamnak? Nem szörnyű rabságunk nyilvánul meg ebben, hogy erre nem vagyunk képesek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A giccs minden börtönök közt a legálnokabb. A rácsok leegyszerűsített és hamis érzelmekkel vannak bearanyozva, ennélfogva bennük egy palota oszlopait látják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor önmagunkról, másokról vagy egyszerűen csak a dolgokról beszélünk, akkor az - így mondhatnók - szavakban megfogalmazott kinyilatkoztatás önmagunkról: azt akarjuk mások tudomására hozni, hogy gondolkodunk és érzünk. A többieknek lehetővé tesszük, hogy bepillantsanak a lelkünkbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten bátorsága és ereje szükséges ahhoz, hogy tökéletes őszinteségben éljünk együtt önmagunkkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek, hogy biztonságot sugározhasson, az kell, hogy legyen szerencséje önmagával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy érzés már nem ugyanaz, ha másodszor éljük át.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizonyosak lehetünk abban, hogy halálos ágyunkon a végső mérleg részeként elkönyveljük (...), hogy sok, túl sok erőt és időt fordítottunk arra, hogy bosszankodjunk, és másoknak egyfajta tehetetlen árnyjátékban visszafizessük azt, amiről, mivel tehetetlenül elszenvedtük, tudtunk egyáltalán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elbúcsúzni olyasmi, amit az ember önmagával is megtesz: hű marad magához mások pillantásának a kereszttüzében is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy élet kell ahhoz, hogy megtaláljuk és megfejtsük a belénk égetett szöveget, és soha nem lehetünk biztosak afelől, hogy meg is értettük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás