„ Én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked. ”

„ Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem,
Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el,
Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon,
S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom. ”

„ Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél!
Én is úgy hallgatom el,
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem. ”