Te vagy újra az ajtóm előtt
Ki valaha oly gyakran jött,
A folyton alakot változtató,
Örökös illúzió,
Lenge szárnyon tovább illanó
Szökött szerelempillangó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy a király, és minden ember fél,
Csak a bolond él úgy, ahogy beszél,
Éjjel alszik, de nappal tudja jól,
Van sok bolond, és oly kevés a trón.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor nagyon egyedül vagy,
Lehull hozzád egy kis csillag.
Hófehér gyöngyök vezessenek,
Mint jó vándort fehér kövek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén -
erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod,
tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múltat megtalálni
Mondják, nem lehet.
Mit szólnál, ha
Megmutatnám azt a helyet?
Minden, miről azt hiszed,
Rég elveszett,
Minden, ami elmúlt,
Ott lebeg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég,
Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sűrűjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden elmúlik, és úgy lesz örök,
Mint a fényből szőtt szerelem,
Mert az ember százszor is elbukik,
De a halhatatlan hűség benne nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég.
Akárhogy keresem, megfakult kép.
Csak egy perc, csak egy szín, fáradt álom,
Van egy szó, van egy hang, nem találom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én,
De ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás