Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vége lesz az időknek, a világnak, ennek az egész kuplerájnak, amit létrehoztunk magunk körül. Az egészet össze fogják hajtani, és félre fogják tenni, mint valami molyrágta szőnyeget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy már az egész világon nincs olyan zug, ami biztonságos lenne a számára? Alig fogalmazódott meg benne a kérdés, máris tudta a választ. Nincs ilyen hely, és nem is lesz. Sehol és soha sem lehet biztonságban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudatlanság olyan kincs, amiért sokan ölni képesek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ tele van olyanokkal, akik senkit és semmit nem tisztelnek, tőlünk viszont azt várják, hogy tiszteljük őket, hogy értsük meg a gyilkosokat, hiszen oly rosszul bánt velük az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten nem adni akarja a válaszokat. Azért vagyunk ezen a világon, hogy magunk keressük meg azokat. Hogy saját erőfeszítéseinkből, próbálkozásainkból tanuljunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem tart örökké, csak a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alvó ráébredt, hogy a világ sokszínű és érdekes, sokkal szebb, mint az álom, amit összetévesztett a valósággal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nagy csibész. Kiszámíthatatlan. Fürge, mint a macska, és harapós, mint a kutya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem olyan, mint a víz és a napfény, amitől a magból előbújik a virág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Agya tudomásul vette a halál közeledtét, míg a szíve makacsul ragaszkodott a halhatatlansághoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kétséges, a pokolban is adódnak olykor kellemes pillanatok. Ha másért nem, azért, hogy az ember sose felejtse, a pokol még távolról sem a legrosszabb hely, ahova kerülhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene, amely valamikor megdobogtatta a szívüket, a műalkotások, amelyek megérintették a lelküket, személyes tragédiájuk után hatástalanok rájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha az a legokosabb, ha hagyjuk a csudába a dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mi irányítjuk a sorsunkat. Utasok vagyunk csupán a vonaton, nem mi vezetjük, hiába hisszük azt, hogy mi állunk a masiniszta helyén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit szólna akkor, ha a tudomány lehetőséget kínálna arra, hogy megtudjuk az igazat a halál utáni életről? Akarná látni a bizonyítékokat? A legtöbb ember erre a kérdésre azonnal igennel válaszolna. Nem gondolnák végig, hogy ez a tudás örökre megváltoztatja őket, mindent más színben tüntetne fel, ami fontos volt a számukra; fényében másként értékelnék addigi törekvéseiket és céljaikat. Tegyük fel, hogy a kiderített igazság idegesítő. Félelmetes. Vajon maga meg akarná ismerni? Még akkor is tudni akarná az igazat, ha nem felemelő, hanem iszonyatos? Mi van akkor, ha nem élvezetes, hanem rettenetes? Ha legalább olyan mértékben külön, idegen és döbbenetes, mint amennyire megvilágosító?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál nem félelmes titok. Ismerős neked is, nekem is. Nem tartogat rejtélyeket, hogy megzavarja a jó emberek álmát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kritika egyetlen ember véleménye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rájött, a düh annak árt a legtöbbet, aki szabadjára ereszti magában. Megértette, hogy nagy mértékben az embertől, és nem a sorstól függ, hogy keserűségben vagy boldogságban éli le az életét; hogy a békét a megváltoztathatatlanba való beletörődés révén lehet elérni; hogy a család és a barátok adják az élet értelmét, és hogy a létezés célja a másokkal való törődés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Persze a remény éppen ezért veszélyes: felemeli az embert, édes érzésekkel balzsamozza, aztán elereszti, és magára hagyja. Minél feljebb visz, annál megsemmisítőbb a zuhanás. A remény hiánya azonban talán még ennél is borzasztóbb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embert leginkább akkor tölti el az elégedettség és jólét tudata, amikor jól fűtött, kényelmes szobából nézi a kinti hideg, téli világot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az óceánt akarta látni, mert azt remélte, a hullámok ugyanúgy lecsiszolják az elméjéről az idegesség, a feszült nyugtalanság nyomait, ahogy simára koptatják a legkeményebb, legfurcsább alakú sziklákat; azt remélte, hogy a víz kimossa a szívéből a fájdalom szúró szilánkjait. A tengertől azonban üzenetet kapott, a hullámok azt súgták neki, hogy az élet nem egyéb értelmetlen mechanizmusok ismétlődésénél, amelyeket hideg-rideg, könyörtelen erők mozgatnak. A víz látványa - ahelyett, hogy nyugalmat és békét költöztetett volna belé - reménytelenséget csöpögtetett a lelkébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem más, mint a tapasztalatai összessége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóság (...) általában sokkal kevésbé drámai, és távolról sem annyira színpompás, mint a regények világa. A zavar valószínűleg a rossz megoldási mechanizmusból fakadt, abból, hogy nem a megfelelő eszközökkel igyekeztek rendet rakni, és értelmet adni egy olyan high-tech világnak, amelyben a társadalmi és technikai változás sebessége megijesztette és megszédítette az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jót akarunk, jót akarunk egymásnak és meg is próbáljuk, hogy így legyen, de bennünk van a sötétség, és állandóan harcolnunk kell ellene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halottak halottak maradnak, s az élők csak arra várnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazságot, ami tőlünk függetlenül, csak úgy van, nem tudjuk kitalálni. Az igazság mindig megrendítő, ezért is söpörjük oly gyakran a szőnyeg alá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élete olyan üres és semmit érő, akár a partra sodródott kagylóhéj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (...) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olykor egy érintés, egy csók, egy ölelés többet mond minden szónál, többet, mint egy józanul kigondolt tanács, vagy terápia, amivel egy pszichológus szolgálhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két lehetőség van: vagy azért találunk ki történeteket, hogy eltereljük a figyelmünket a világról - és ezzel együtt a dolgok valódi természetéről -, vagy azért, hogy magyarázatokat kreáljunk magunknak a világ működéséről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha bocsánatot kérsz, az olyan, mintha felkínálnád a nyakad egy vámpírnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás