„ Mi másról szól az emberi élet a maga meztelenségében, mint a reményről? Mi másról, mint a szeretetről, amit az emberek, a világ legszerencsétlenebbje is, a legmeggyötörtebbek is, nyújtani képesek egymásnak? ”

„ A valóság várhat, mikor egymás álmait szövögetjük. ”

„ Minden könyvben van egy szerelmi történet, a szerelem kezdetének leírásával. És az összes leírásban van valami hasonlóság. (...) Annyi, hogy a részletek elbeszélése már-már fölöslegesnek tűnik. De mindegyik titkokat rejt magában. ”

„ - Nem kérhetsz bocsánatot, hacsak nem fogadod el, hogy nem volt igazad! Ha bocsánatot kérsz, akkor be kell ismerned, hogy nekem van igazam. (...)
- Nem. A bocsánatkéréssel az ember azt kéri, hogy olyannak lássák, amilyen, a tetteitől függetlenül. A megbocsátás pedig a legmélyebb szeretet, amire az ember képes. ”

„ Az élet egy pontján minden ember elkerülhetetlenül elveszíti a hitét. Ha szerencséje van, visszakapja. Lesznek még olyanok, akik átölelik a hálószobában a paplan alatt, megfogják a kezét az asztal alatt, és az ő társaságukban újra megtanulja azt, amit elveszített. ”

„ A gyerekek valósága álmokból és játékokból épül fel. A hazugság észrevétlenül keveredik közéjük. De lehet, hogy a valóság minden ember számára ugyanilyen. Álmok, játékok, hazugságok. ”

„ Apa mindig azt mondja, hogy fenyőhasábbal nem érdemes fűteni, mert túl sok benne a gyanta. Én szeretem a roppanásokat, olyanok, mintha valami újnak a kezdetét jeleznék: megadják a kezdő lökést valami új számára, az időt elmúltra és újra, még kiforratlanra osztják. ”

„ Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk. ”

„ A bimbózó szerelemnek álmokra van szüksége. Álomból ébredésekre, gondolatokra, melyeket az első pillanatokban nem tudunk hova tenni. Távolságra, messzeségre, mely eltűnik, mikor felidézzük magunkban a másik vonásait. ”

„ Akaratlanul is magamba zárom a férfi korábbi énjeit. (...) Ez a szerelem első szakasza. Mikor már egészen átlátjuk a másikat, és a tekintetében éppoly természetességgel veszünk észre minden félelmet és álmot, mint azt, hogy megérett a gyümölcs. ”

„ Mindig lesznek pillanatok az életedben, amikor úgy érzed, hogy a világ úgy áll előtted, akár egy kibontásra váró ajándék. Mégsem olyan már semmi, mint régen. Úgy szemléled a világot, mint egy festményt, amelyet keretbe foglal az idő, a tapasztalat, és már mást jelent, mint azelőtt. ”