A hovatartozást sohasem a származás dönti el. A nemzetiség kérdését az dönti el: ki hová tartozónak érzi magát. Nem az anyanyelv. Nem is az, hogy hol ringatták bölcsődet, vagy hol domborulnak őseid sírjai. Az anyanyelv, a bölcső meg a sír nagy erő, de önmagában nem elég..., erre világosan megtanított a történelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudja, mi a titka annak, hogy az ember elégedett legyen önmagával? Az, hogy ne akarjon hasonlítani senkihez. Akkor aztán megtapasztalja, hogy nehéz így élni - de csak így érdemes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beszéltesd az embereket, akkor megszeretnek. Ne untasd őket a magad sorsával, hanem hagyd, hogy a magukét mondják. Érdekel, nem érdekel? Mindegy. Ha nem vagy kíváncsi, akkor is mutass kíváncsiságot. Az emberek hálásak azért, ha valaki meghallgatja őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bizalmatlanság néha jobb tanácsadó a vak bizalomnál, a gyanakvás olykor buktatóktól ment meg s maga a félelem voltaképpen vészreakció, amely az életet menti. Olyan, mint a láz vagy a fájdalom: jelzi a veszélyt, és védekezésre késztet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem jó, ha a férfi túlságosan biztos abban, hogy imádják. Elbizakodottá válik, aztán meg is ijed - mert a férfiak meghátrálnak a nagy érzelem elől, nem tudják viszonozni, gúzsbakötöttnek hiszik magukat, sőt esetleg azt gondolják, a nő csak magához akarja láncolni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen rossz lehet, ha valaki örökké boldognak akar látszani, miközben végzetesen boldogtalan!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor az ember úgy lesi-várja valakinek a jöttét, (...) és amikor a távollétében az ember nem tud másra gondolni, egyedül csak őrá, amikor semmi és senki nem fontos, csak ő, egyedül csak ő, és amikor az ember úgy érzi, most adni szeretne, mindent-mindent nekiadni, ráhalmozni - akkor szerelmes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás