„ Emlékszel? Fázott a kezed.
Őszt emlegettünk s féltünk tőle.
(...)
Leheletemmel ujjaid
szívesen melengetném: hol vagy?
Szederágat horzsol a fény. Ma
nem találkozunk.
Sem holnap. ”

„ Az vagy-e, ki voltál?
Aki szépen szóltál.
Az vagy-e, (voltál-e)
akinek láttalak, véltelek? ”

„ Ha világgá mehetnék, akkor a tegnapokból, jobb
magamból
megmenteném, amit lehet; neked adnék jövőt, hitet,
fekhelyet lombos fűzfaágból; s ha kívül-belül mégis fázol,
nem engedném el a kezed! ”