A lélek-rezdülés honnan fakad?
Oly messziről, hol csillag sincsen,
és el nem éri a gondolat.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Szemem csak néha ér a világba,
de szívem ezer tájban egyszerre él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lámpa nem látja önmaga fényét, a méz nem érzi önmaga édességét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Saját halálunk sose fáj úgy,
mint mások halála.
Ó, könnyű neked,
elbírod nélkülem a sírt, de
bírjam, nélküled, az életet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szégyelld az elfogadott sok tarka semmit
és csak a semminek látszó megfoghatatlannak örülj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
És Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
Ezt-azt kívánó kordivat előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sötét a perc.
Még sötétebb a bú a percbe zárva,
akár bogár a borostyánba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Életed: tarka pergő kép a leplen,
a főszemély is, a néző is te vagy;
a lámpa kigyúl, a kép tovalebben,
hogy fényben felocsúdj, vagy felriadj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bolond dolog a holnapot várni,
élj kívül az időn, amennyire lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg sorvadsz a vágytól: nem lesz tiéd a rózsa.
Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt:
"Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem,
jóllaktam hűs fügével: tudnál-e nem szeretni?"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az esemény jön és elsuhan
s az emléknek száz ideje van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Káromkodj, ha jónak látod,
szidd az embert és a világot,
ha szitkod szép: élvezem.
De hogy itt, e földi honba
bárkinek hibája volna:
senkinek el nem hiszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az újesztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi (...) a művészet? - Ez a mértéktelenül szabad valami, amelynek egyetlen feltétlen kötöttsége sincs, de határtalan szabadságában akármilyen kötöttséget elbír? Szépséggé-rögzített emberi megnyilvánulás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás