Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám,
tökéletesen értelek.
Míg éltem, nem érthettelek,
annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd,
persze nekem is: két bolond.
De ha most kérdezel,
gömbölyü csöndem felel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja, Ő a párod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ülök a titok tengere szélén
és lábam belelógatom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Unom már minden részemet,
a gyomromat, a fejemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várlak a déli sugárban
Várlak az éji sötétben
Várlak a télben, a nyárban
Várlak a földön, az égen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kincset az idő nem őrzi - nem:
szétrágja, mint a kócjankót a gyermek.
A kincsek másként élnek, jeltelen:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
(...)
Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szivem, s lettél egyszerre társa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én szegény bolond,
mit vesződöm itt veled?
Arcod porcelán,
kezed-lábad fa-cövek,
bábú vagy te, semmi más...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy a maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.
Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden csak önmagának talmi képe,
hisz elmállik, emléke sem marad;
de nézz a mult dermedt jégtengerébe:
ott megrögződött minden mozdulat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy.
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szép a való! szebb, mint minden mese,
kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan
élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg. A világot pokolra hajítaná.
"Mihelyt nem kell: mindenem a tied" - ez az élet vásárcsarnokának felirata.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül -
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás