Az élő ember arca sosem tükröm, talán mert olyan mozgékony és változó, önmagára sem mindig hasonlító; mert vajon egyaránt önmagára hasonlít a mosolygó és zokogó ember is? Nem, az embernek nem mindegyik arca azonos önmagával; a sok lehetséges arca, a sok lehetséges arckifejezése, fintora, szemöldökrándítása, ránca, csodálkozása, elsötétülése, derűje, borúja, dühe közül csak egy - vagy talán kettő? három? - jellemző igazán az emberre, aki az arc mögött él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beteg és gyönge ember lázadása volt ez a szembeszegülés az órarenddel és a szokásokkal, a szerzés kényszerével és a fegyelem diktátumával. Gyenge volt s ezért makacs. Nem volt képes fölfedezni a fegyelem örömét, mert ez az igazodni tudó győztesek öröme.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akitől az ember nagyon fél, azt szeretné magába bolondítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet óhatatlanul a máshoz kapcsolódás. Ahogyan egyetlen tárgy mellett nincsen értelme az egyenlőségi jelnek, ahogyan a nullába beírt egyenlőségi jel a nullával egyenlő, ahogyan csak két különböző fém között fejlődik áram, ahogyan csak valakivel szemben lehet igazam, ahogy nincs jelen múlt nélkül és mínusz plusz nélkül, ahogyan a mozgás csak a mozdulatlansággal szemben igaz, ahogy a halál csak élőre csaphat le.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rendet sem tudott tartani - mert ehhez parancsolni kellett volna a tárgyaknak. Csak rendet csinálni tudott: amikor a hangulatának pillanatnyilag rend kellett. S mert különös természetét nem tudta össze nem vetni a világéval, szenvedett a rendet tartani nem tudástól: úgy érezte, mindig minden kifolyik az ujjai között. Kifolynak a szavak, a tárgyak, az érzelmek is talán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, határozottan nem értjük az emberformájú lényeket, ha tőlünk teljesen eltérően viselkednek. És nemcsak akkor nem értjük őket, ha gonoszak. Akkor sem értjük őket, ha más az észjárásuk. Akkor sem értjük őket, ha sokkal gyengébbek, mint mi. Ha sokkal jobbak, mint mi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki sem kerülheti el a magára ébredés földlökés pillanatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, miképpen és mikor halok meg igazán, de nem szeretnék egészen fájdalommentesen meghalni. Gyorsan, azt igen, de nem fájdalommentesen. Csak egy pillanatig fájjon, de akkor nagyon, hogy érezzem, van, volt azért valami különbség a mostani és az azutáni között, e között a halál között, ahogyan élek, és a valóságos halál között. Ha minden fájdalom nélkül egyszerűen elaludnék, azt hihetném, hogy mindig halott voltam, és egy halott álmodta néha, hogy él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen rémítő kötelesség olykor az önmagaddal szemben is szemérmetlen őszinteség, ember; milyen nehéz rámosolyogni magabiztosan az igazibb képedre, amely fölött nem ragyog a státushelyzet aláírásos-pecsétes glóriája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért csak magunkat szeretnénk másokban? És miért csak akkor vagyunk érzelgősek és meghatottak, ha rólunk van szó?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanulni annyi, mint szétszedni a világegyetemet kockáira és gömbjeire és spirálisaira - és újból összerakni magunknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak sebek, amelyek csak akkor fájnak, ha megmozdul az ember. Az állóképet lassan megszokja az ember, a változatlanság, a kép elemeinek egymáshoz való változatlan viszonya hasonlít a logikához, ahogyan a törvényszerűt az állandóban keressük, tehát lassan magyarázatot kapott bennem minden, és mert az emberben az alvadási, a gyógyítási és gyógyulási tendenciák nagyon erősek, előbb vékony réteg növi be a legfájdalmasabb pontokat, aztán mind jobban erősödik ez a réteg, ezen siklik át, ezen ugorja át az ember a kezdetben érthetetlent, képtelent, elviselhetetlent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nő egyik lehetséges szekszepilje: a gyöngesége. Különösen a férfias férfiak szemében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő soha semmit sem mondott el magáról. Csak úgy, néha, egy-egy elejtett szót. Félt. Attól félt, hogy ő többet ad, mint amennyit kap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nőt sohasem szabad gondolatban darabokra szedni. Mi marad a képzeletnek a milói Vénuszból, ha elkezdem elemeire szedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha volna is bennem egy csepp önteltség, ha egyáltalán volt, annak is ma befellegzett. Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel ellentmondó látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. Bocsáss meg. Ez azt jelenti, hogy még én is félreértem a barátságot. Ma végképp meggyőztél, hogy én is épp olyan buta liba vagyok, mint a többi. És hogy neked szabadság, nagy, állandó, cselekvő szabadság kell, és nem akarsz lelki klinikát nyitni az ilyen nyavalyásoknak, mint én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás