Ha az élet csupa ideológia, elszaporodnak a szavak és a közhelyek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ösztönök mindig erősebbek az értékeknél és a hitnél. Nem könnyű elfogadni ezt az egyszerű igazságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt, bármilyen szörnyű is, nem szégyen, hanem kiaknázandó kincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek kifinomult érzékkel és természetes intelligenciával vannak megáldva, és okos dolog meghallgatni őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háború idején nem a szavak beszéltek, hanem az arcok és a kezek. Az arcokból megtudhattad, segíteni vagy ártani akarnak-e neked a körülötted lévők. A szavak nem segítették a megértést. Az ösztönök közvetítették a helyes információkat. Az éhség visszaveti az embert az ösztönök, a beszéd előtti nyelv szintjére. A kezet, mely egy darab kenyeret vagy egy vízzel teli konzervdobozt nyújt feléd, amikor már térdre rogytál a gyengeségtől, sohase felejted el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt pusztán nyersanyag az irodalom számára. Az irodalom maradandó jelen, nem újságírói értelemben, hanem abban az értelemben, hogy megkísérli a múltat az aktuális jelenbe emelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szemlélődés előnye, hogy nem kellenek hozzá szavak. A tárgyak és a táj csöndje beléd áramlik, anélkül, hogy bármire is kényszerítene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háború a figyelem és a gyanakvás melegágya. Az éhség, a szomjúság, a halálfélelem feleslegessé teszi a szavakat. Tulajdonképpen nincs is szükség rájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyén minden fontossága ellenére sem minden. A közösség fontosabb nála, mert az hozta létre a nyelvet, a kultúrát és a hitet. Ha az egyén a közösség javáért dolgozik, felemeli azt, és maga is felemelkedik vele együtt. Az az alkotó, aki nem képes erre, nem marad meg a nemzet emlékezetében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyáron a nap hosszú, és mélyen az éjszakába nyúlik, de télen nem. Télen a nap rövid, mint egy futó szellő, kevés a fény, napközben is elszürkül és kialszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szemlélődésnek számos aspektusa van: amikor másokat figyelsz, te magad kissé magasabb rendű, távoli kívülálló vagy. Ha felülről nézed a dolgokat, rájössz, hogy aki veled üvöltözik, valójában az apjára vagy az anyjára haragszik, te csak véletlenül kerültél az útjába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szavak közti távolság többet árul el, mint maga a szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fantázia leginkább a szentimentális és a megszépített képek felé hajlik. A happy end nemcsak művészi találmány, úgy tűnik, az emberi lélekben gyökerezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hű önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szapora szóáradat gyanakvást ébreszt bennem. Jobb szeretem a dadogást, a dadogásban hallom az egyenetlenséget és a nyugtalanságot, az erőfeszítést, hogy az illető megtisztítsa a szavakat a salaktól, a vágyat, hogy a bensőjéből adjon át valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mezőkön és az erdőkben vándorolva megtanultam, hogy az erdő jobb a rétek nyílt tereinél, az istálló jobb a háznál, a torz az egészségesnél, a falu számkivetettje az állítólag tisztességes gazdánál. Gyanakvásom többnyire jogosnak bizonyult. Az idők során megtanultam, hogy az élettelen tárgyak és az állatok az igaz barátaim.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író a törzs kollektív emlékezete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tévesen gondoljuk, hogy az élet és halál közt oly nagy a különbség. Az átmenet sokkal könnyebb, mint gondolnánk. Csupán helyváltoztatás, feljebb lépés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zsinagógába menet siet az ember, de amikor távolodik tőle, nem szaporázza lépteit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak annak van szüksége naplóra, akinek nehezére esik a beszéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A megfigyelés némiképp megszabadítja az embert a bánattól és az önsajnálattól, minél jobban figyelünk másokat, annál kisebb a saját fájdalmunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan erős bennünk a késztetés, hogy megmagyarázzuk és értelmezzük a dolgokat, hogy még ha tudjuk is, milyen keveset érnek, nem hagyunk fel a magyarázatok keresésével.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember mindenhová magával viheti a szülővárosát, és teljes életet élhet benne. A szülőváros nem statikus földrajzi fogalom, sőt mi több, az ember kitágíthatja a határait, vagy a magasba emelheti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit nem árulnak el időben, az később hamisan hangzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háború teli van szenvedéssel, bánattal és kétségbeeséssel. Azt gondolnánk, ezek a gyötrő érzések részletes leírást igényelnek, de valójában minél nagyobb a szenvedés és minél erősebb a kétségbeesés, annál fölöslegesebbé válnak a szavak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nézelődik, visszavonul önmagába, saját belső zenéje veszi körül. Menedéket épít önmagának, néha pedig felemelkedik, hogy a távolból figyelhessen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek nem változnak. Még a rettenetes háborúk sem változtatják meg őket. Elbarikádozzák magukat régi meggyőződéseik és szokásaik mögé, és nem egykönnyen bújnak elő onnan, sőt: a gyengeségek, a káros szenvedélyek, a csalások, az alattomosságok, a sunyiságok nemhogy eltűnnének a katasztrófák után, időnként szégyenszemre még meg is erősödnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalomban megvan a hit minden eleme: a komolyság, a belső történésekre való koncentráció, a dallam és a lélek rejtett mélységeivel való érintkezés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyetem fontos tanintézmény, de nem az írók iskolája. Az irodalmat belső elmélkedés vagy lelki rokonokkal való társalgás révén sajátítja el az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki ősei nyelvén beszél, nemcsak emléket állít nekik ebben a világban, hanem falat emel a gonoszság ellen, és nemzedékről nemzedékre továbbadja a hit fáklyáját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy órányi szemlélődés nem ébreszt túl sok gondolatot az emberben, de megtölti színekkel, hangokkal és ritmussal. Néha egy órányi szemlélődés több napra elegendő érzéssel ajándékoz meg. A valódi szemlélődés, akárcsak a zene, nem bír kézzelfogható tartalommal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékezetünk tünékeny és szelektív, azt őrzi meg, ami neki tetszik. Nem azt mondom, hogy csak a jót és kellemest. Az álomhoz hasonlóan az események csuszamlós áramlatából kiragad bizonyos részleteket - időnként apró, látszólag jelentéktelen részleteket -, elraktározza valahol mélyen, majd egy adott pillanatban felszínre hozza őket. Akárcsak az álom, az emlékezet is valamilyen értelemmel igyekszik átitatni az eseményeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha túl sokat beszélünk az érzelmekről, mindig a szentimentalizmus sűrűjébe tévedünk, ahol letapossuk és összelapítjuk a valódi érzéseket. Az érzések a cselekvésben mutatkoznak meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok, akik a háború idején voltak gyerekek, gyanakvással viszonyulnak az emberekhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Se a gonoszságnak, se a jóságnak nem kellenek szavak. A gonoszságnak azért, mert a rejtőzködést és a sötétet kedveli, a jóságnak pedig azért, mert nem szívesen dicsekszik tetteivel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás