„ Én mindig szerettem a Mikulást. Nemcsak a nyalánkságok miatt, miket maga után hagyott, mert még édesebb volt a dicséret, mit ilyenkor mindig hallottam. ”

„ Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. ”

„ A Mikulást szerettem, mert olyan nagy barátja az igaznak, a rossz gyermeket sem engedi mindjárt elvinni, hanem ad neki egy évet a javulásra, csodásan fehér szakállával és hajával pedig olyan roppant szentül néz ki. ”