Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét. Néhány ezer betű, ugyan, milyen megváltó hatalommal bírna bárki élete fölött?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány genetikus dolog, amitől egy életen át lehetetlen szabadulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni mindig is mámorítóbb érzés, mint szeretve lenni. Hát még mennyivel biztonságosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Viki is hajlamos volt sikereit a véletlen szerencsének tulajdonítani. Kudarcait azonban univerzális alkalmatlansága bizonyítékainak látta, éppen úgy, mint én. (Meg mint a nők 99%-a szerintem)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember apja megmarad apának mindig, és teszi a dolgát az ember lelkében, éltében, holtában, sőt még azon is túl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Édes jó anyanyelvünkben biztosan nem véletlenül termett hasonlóra ez a három szó: a könyvek, a könnyek és megkönnyebbülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha férjhez megyek egyszer, mire is mondok pontosan nemet az igennel?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én csak írtam egy könyvet. Nem volt semmi hátsó szándékom vele, például, hogy sokan elolvassák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kapcsolatot pontosan úgy kell építeni, mint egy házat: biztos alapokat rakunk, és felépítünk rá apránként egy közös világot. Sokan azt hiszik, hogy egy kapcsolat bezár, pedig ha jól csináljuk, nem korlátozza, hanem kiteljesíti az életünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet végtelen. Ha egyszer megszeretsz valakit, mindig is szeretni fogod, mindegy, hogy vele élsz-e, vagy sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi közöm ehhez az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a baj az író emberekkel egyébként, hogy intellektuálisan (is) végtelenül hiúak. Rém komolyan bírják venni magukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a legfontosabb, hogy az ember rátaláljon a belső egyensúlyára. Az írás erre kiváló spirituális eszköz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Adj türelmet, Istenem.
De azonnal!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosolygott rám. Tetőtől talpig, egy méter kilencvenkét centi színmosoly. Hogyan tud egy ember a karjaival, a lábaival, a hosszú, imbolygó felsőtestével egyszerre mosolyogni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátságot a nagy sikerek ugyanúgy próbára teszik, mint a nagy kudarcok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindegy, hogy lefelé vagy felfelé mozdul látszólag az ember sorsa, a változás következményeit viselnie kell a környezetének is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalom az egy szentség! Nem írhat csak úgy bárki könyvet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fizikai rosszullét egy csapásra elfújja a lelki bajokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A test úgy őrzi az emlékeket, mint a palack a szellemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem olyan nagy baj, ha az ember társtalan, még akkor sem, ha már vészesen közelről szagolja a harmincat. Amennyiben ettől eltekintve többé–kevésbé rendes mederben halad az élete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy láthatatlanságra kárhoztatott gyermek a csillagokat is képes lehozni az égről, csak hogy végre láthatóvá váljék. De az egész diadal fabatkát sem ér, ha az egyetlen ember, akinek elismerése után egész életében ácsingózott, nem vesz róla tudomást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irónia azért működik, mert a személyiség kettéválik, és az egyik a másikra reflektál, ami az identitásteremtés legfőbb eszköze.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dicséretei olyan állhatatosan melengették didergéshez szokott lelkemet, mint egy merülőforraló.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyáltalán, mi az isten az a boldogság? Mondja már meg valaki nekem, de tényleg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy szerettem volna magamhoz ölelni néha, de eltolt magától, még karácsonykor is a fa alatt. Azt hiszem, a szeretet minden megnyilvánulása vak riadalmat keltett benne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyes iskolák szerint elég, ha az ember elhatározza, hogy új életet akar, majd hátradől, és megvárja, míg új élete bekopogtat a második emeleti körfolyosós lakásába.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem boldog gyerekkorom volt. Felhőtlennek nem nevezném, persze, de hát olyan úgyis csak a mesékben létezik. A gyerekkor különben sem azért van, hogy felhőtlen legyen. Arra való, hogy legyen mit feldolgozni ráérő felnőtt időnkben. Már ha megérjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszem, hogy az életünk arra való, hogy leéljük valaki mellett, akihez nincs kedvünk már odabújni. Boldogtalanná tesszük őt is és magunkat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan ez a randizás, mintha egy aláaknázott virágos mezőn sétálna az ember, és amikor épp lehajol, hogy megszagoljon egy ibolyát, az jól felrobban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás