Inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm leghívebb szószólója: a csend. Alig volnék boldog, ha volna rá szavam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból, ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné. Ez valahol paradox volt, de a mai kor bebizonyítá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férjek tudják meg: a nőnek is
Megvan minden érzéke: lát, szagol,
Inye megérez édest, savanyút,
Akár a férjeké.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A törött kard még mindig többet ér
A puszta kéznél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az asszonynak meg kell változnia, mert fiatal; ha jóllakott a férfi testével, majd belátja, hogy beleválasztott; változatosság kell neki mindenáron.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ajka, melyet a szerelem
Formált, azt súgta: "Gyűlölöm!"
S imádtam én, reménytelen (...)
"Gyűlölöm" - ily szót odavet,
Majd így vált meg: "Nem kegyedet!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tett tüzére jeget fú a szó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajolj, merő térd; és te szív, acél
Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,
Mint a ma-szűlt csecsemő inai.
Még minden jóra válhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem fontolgat az, ki szívével szeret, mert szíve titkát bátran megmutatni kész!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó jaj, a hű szerelmek folyama,
amennyit én olvastam vagy regében
hallottam, kényelmes nem volt soha.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki nagynak születik,
van, aki naggyá teszi magát...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szem, mely az arcból
Kiolvasná a lélek alkatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kioszthatatlan részed, egy veled,
Jobb részednél is jobb részed vagyok.
Ó, ne szakítsd el tőlem így magad!
Mert tudd meg, édesem, egy csepp vizet
Könnyebb háborgó tóba ejtened,
S onnan kivenned tisztán, csökkenés
S növekedés nélkül, mint tőlem magad
Elvenned és nem vinned engem is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok vidám ; mégis úgy teszek,
S a látszat eltakarja a valót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csillagainkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokat szenvedtem s belém szeretett,
én meg belé, mert szánta szenvedésem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy bú a másik sarkában tapod,
Oly gyorsan jőnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint új ruha,
Olyan az új rang: csak a megszokás
Tapasztja testhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kit megraboltak gonosz tolvajok,
Tolvaját lopja meg, ha mosolyog;
De önmagát kétszer rabolja meg,
Ki vesztésén mód nélkül kesereg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanuld meg a szerelmet, könnyü ez,
S hűn megtanúlva többé el se vesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember ember: még a legkülönb is
Hibázik olykor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szeretet
Amint idővel támad, úgy idő
Mérsékli lángját és hevét, tudom
Tapasztalásból. Mert e lángban is
Él egy lohasztó bél avagy kanóc;
S mindíg egyenlő jó nincs semmi se,
Mert a nagyon meggyűlt jóság maga
Saját bővébe fúl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csúf bár a nő és buta, mint a kos,
Nem árthat többet, mint ha szép s okos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ördög néha Szentírást idéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bizony, szörnyűt bukik,
Aki úgy elbizakodik!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem élhetem meg az új híreket;
De íme, jóslok; Fortinbrasra száll
Az ország; övé haldokló szavam.
Beszéld el ezt neki, s minden körülményt,
Mi okozá. A többi, néma csend.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyíl, amit kilőttek,
Még úton van, és a legokosabb:
Félreállni előle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert mint mondják, még a hitvány ember is megnemesedik, ha szerelmes, valami nemesség szállja meg, ami nem véle született.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A természetben nincs rút, csak a jellem;
De bármilyen szép: rút, aki galád.
Az erény - szép; míg, a szépség, ha olcsó
Jellem köntöse: csak festett koporsó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás