„ Vannak emberek, vagy talán a többség, akinek a tudás csak furcsaság: feltűnő, mint a bibircsók. ”

„ Bármilyen fogyatékaink legyenek is, az öregkor félresöpri őket, elég alaposan. Ilyenkorra mindenkinek az arca elszenvedett valamit, nem csak a miénk. ”

„ A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak. ”

„ Szinte mindannyiunkban van valami, amit le kell győznünk. A szégyent. Vagy az "enyém" fogalmát. ”

„ Az ember életében van egypár hely, vagy talán csak egy, ahol valami történt, és van az összes többi hely. ”

„ Csak az itt a miénk, ami a fejünkben van. ”

„ Soha nem láttam meg benne többet, mint amennyit előszörre láttam, mert már akkor láttam mindent. Az egész lényét, amibe beleszerettem, és sosem tudtam elkapni, se megmagyarázni. ”

„ Légy Hű Tenmagadhoz (...). Azt nem mondják, hogy melyik oldalához - a rosszhoz vagy a jóhoz - legyen hű az ember, úgyhogy nem erkölcsi támpontnak szánták. ”

„ Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent marad (...). Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt. ”

„ Ha az ember beteg, és már régóta beteg, nem tud tekintettel lenni mások érzéseire. Ellenük fordulhat, bármilyen jók, bármennyire megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy segítsenek. ”

„ Gyerekkorában az ember minden évben más személyiség lesz. Ez általában ősszel következik be, iskolakezdéskor, amikor elfoglalja a helyét a következő osztályban, és maga mögött hagyja a nyári vakáció zűrzavarát és letargiáját. Akkor a legszembetűnőbb a változás. Később már összemosódnak a hónapok és az évek, de a változások attól még folytatódnak. A múlt hosszú ideig könnyen és látszólag automatikusan hullik le az emberről, örökre. A jelenetei nem is annyira eltűnnek, mint lényegtelenné válnak. És aztán jön egy hirtelen kanyar, és ami már rég elmúlt és lezárult, újra a felszínre tör, figyelmet követel, kezdeni kell vele valamit, bár nyilvánvaló, hogy a világon semmit nem lehet már kezdeni vele. ”

„ Az emberek mindenütt a megoldást keresik. Az agyuk zsibbad (a kereséstől). Annyi minden kavarog körülöttük, és bántja őket. Az arcukon látod az ütések és a fájdalmak nyomát. Bajban vannak. Folyton rohannak. Be kell vásárolniuk, el kell menniük a mosodába, a fodrászhoz, pénzt keresnek vagy sorban állnak a segélyért. A szegényeknek ez a feladatuk, a gazdagoknak meg az, hogy elköltsék a rengeteg pénzüket. Az is munka. ”

„ A nők előjoga, hogy meggondolják magukat. ”

„ Jól ismerem a bennem lakozó Gonoszt. Ez a biztonságom titka. Úgy értem, ismerem a legrosszabb oldalam. Lehet, hogy rosszabb, mint más emberekben a legrosszabb, de tulajdonképpen nekem arra nem kell gondolnom, sem törődnöm vele. Nem mentegetőzöm. Én békében élek. Szörnyeteg vagyok? A Világ azt mondja, igen, és ha ezt mondják, akkor én elfogadom. De én meg azt mondom, hogy a Világ semmit se jelent nekem. Én Én vagyok, és esélyem sincs rá, hogy más legyek. ”

„ Bizonyos szempontból a világon mindenki meztelen. (...) Mindannyian szomorú, csupasz, szerteágazó lények vagyunk. ”

„ Úgy utáltam, ahogy az emberek a kígyót vagy a hernyót vagy az egeret vagy a meztelencsigát utálják. Minden ok nélkül. Nem a miatt, amit okozhat, hanem ahogy felkavarja az ember gyomrát, és elémelyíti az élettől. ”