Úgy szorítottam (...) kezét, mint lusta írót a nyomdai határidő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csupán az tekinthető szerencsétlennek, akit végképp elhagyott a remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A méz tömény napsugár, sűrű cukor, kacagó szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak akkor merengj a múlton, ha tökéletes biztonságban tudhatod magad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egy bonyolult valami, ezt már rég megtanultam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a "jóság" megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest "jók" tudnánk lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az fontos igazán, amit álmainkban mondunk, mert csak álmainkban merünk teljesen őszinték lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fogjátok meg egymás kezét, érintsétek meg egymás lelkét, de hagyjátok békén a másik szívét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember jó - csupán a benne élő démon gonosz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem tudta róla, sőt, még önmaga előtt is titkolta, hogy azért ragaszkodik annyira a törvények betartásához, mert a lelke mélyén úgy érezte: egyetlen apró kis rendbontás is elegendő lehet ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol, s a világ kiforduljon a sarkaiból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember hiába igyekszik rátalálni a pillanatra, amikor a katasztrófák sora kezdetét vette, rá kell döbbennie: mindennek van valami előzménye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönyörű, nem igaz? Persze, csak úgy ismerheted meg, ha hagyod, hogy beléd szúrjon. Ilyen a szép gondolatok természete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tündérek mindenhol laknak! Nélkülük a fák, a kövek, a vizek forrásai, de még a hegyek, a dombok, a rétek és a vadcsapások is mind-mind a lelküket veszítenék!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Harcoltak, megbékéltek, városokat emeltek vagy tiportak el, szerettek s gyűlöltek évezredeken át. Uralták a lapályokat, hegyeket, erdőségeket, sivatagokat, és a varázserő síkját - de önnön lelkük fölött gyakorta elvesztették hatalmukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A valóságot, ami körülvette, legtöbbször nem sikerült szeretnie. Az emberek általában durvák, közönségesek és hangosak voltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy szép a lány, ha titokzatos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A következő pillanatban meg úgy érezte, hogy kifut a lábából az erő, meg kell kapaszkodnia a pad támlájában, és sok-sok levegőre is szüksége volna. Pedig semmi más nem történt, csak annyi, hogy a fiú megfordult és ránézett. Azok a szemek! Naná, hogy égszínkék volt mindkettő! Barna, zöld vagy fekete szemek soha nem lehetnének olyan hatással valakire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki létezik, annak útja is van. Én pedig egyelőre nagyon is létezem, csak... Csak épp eltévedtem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Közel, nagyon közel kerültünk a Pokolhoz. Sőt, talán benne élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki méreggel irtja a gyomot, és azt hiszi ez elegendő ahhoz, hogy a kert tökéletessé váljék. Ő nem gondol a vegyszer által elpusztított virágokra. (...) Más viszont kapával végzi ugyanezt a munkát, lassan és kínkeservesen, ám végül mégis többre megy, mert neki sikerül megóvnia az értékes növények gyökerét, s csupán a gazzal végez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben az országban kétféle ember él. Vannak az idióták, meg még idiótábbak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olvass, és a világ hűséges kiskutya módjára hever a lábad elé, vagy told félre a könyveket, ám akkor soha nem érted meg, miért vicsorog rád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apró, látszólag jelentéktelen részletekből áll össze végül az igazság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apróságokon múlhat, hogy mit hoz a jövő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Hát hová lettek ebből az országból a normális emberek?
- Diliházba csukatták magukat, hogy legyen egy kis nyugalmuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás