A szülők előre elképzelik a gyerekük egész életét. Nemcsak nemzik a gyereküket, de ők is találják ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell hogy legyen veszítenivalód.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tovább élni, ez azt jelenti: tétovábban élni. Eltökéljük, hogy tapodtat se mozdulunk, de a napok nem törődnek velünk. Egyik nap jön a másik után, magukkal vonszolnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sehol semmiben nem vagyunk az elsők és az egyetlenek. Már korábban megtettek, megláttak, megéltek előttünk mindent. Csak azért vagyunk, hogy még egyszer megismételjük, újra letudjuk az egészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden szobában azt üvölti a csönd, hogy még ott vagy, az űr téged rejt minden üres helyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni csak az élhet, aki folytonosan halni igyekszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg a félelem nem tud megkapaszkodni a tényekben, addig nem fog rajtunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt szokták mondani: az idő minden sebet begyógyít. De szerencsésebb volna így: az idő örökös visszatérés ugyanarra a dologra. Mint egy ismétlési feladat. Addig-addig ismételgetjük ugyanazt, míg elfelejtjük, milyen volt kezdetben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haza: jövevények elméjének szüleménye. Azért találták ki, hogy legyen egy iránya a bolyongásnak, hogy addig is, amíg eltűnünk a senkiföldjén, legyen egy hely, melyre úgy gondolhatunk, hogy ott örökké a régi marad minden, és a legszebb emlékek tényleg léteznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok összefüggése vagy feltételezett kapcsolata gyakran meggátolja, hogy meglássuk a dolgot magát. Csak egy bizonyos összefüggésben ismerjük. Ahogy nem tudunk hová tenni egy utcán megpillantott arcot, pedig biztosak vagyunk benne, hogy már láttuk valahol. De hiányzik a helyes konstelláció, hiányzik az a hely - az iroda, a pult, a kassza, a kocsma -, melynek egy ilyen arc az ékessége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál: az idő, más szóval.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság itt van, egészen közel, úgyszólván karnyújtásnyira. Amikor előre hajolok, hogy megérintsem, fejem nekiütődik a vastag üvegfalnak; hát ilyen közel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy emléknek térre van szüksége, hogy újra és újra létre jöhessen. De tudjon elrejtőzni is, olyan helyekre, ahová senki se kukkant be. Olyan szavakba, ahol nem is számít rájuk az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Írni annyi, mint próbálgatni a mondatokat, megnézni, mit jelenthetnek. Jövevénynek lenni a saját szókincsünkben, kezdővé válni, és megkérdezni a járást. Megtalálni, amit hiába is keresnénk, mert csak attól fogva létezik, hogy rátaláltunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A személy sohasem lesz képes kilépni önnön korlátozottságából, és áttörni a másik oldalra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A síró ember általában ura magának. A kinyilvánított érzés olyan érzés, amelyen uralkodni tudunk. Formát öltött, felismerhető lesz, nevén nevezhető, kategorizálható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok a dolgok is már előre meg vannak írva, amelyek végül nem történnek meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valami elkallódott, ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, hová raktuk le. Vagyis tűvé kell tenni érte mindent, ott is, ahol azt gondoljuk, úgyse lehet. Főleg ott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A frissen mosott ágynemű illata, a háló ablaka kitárva.
Egy új nap.
A napfény, mely betoppan a szobába, s már sehol sem találja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha baj éri az embert, sohasem tudja pontosan, mivel néz szembe. Kénytelen sötétben tapogatózni. A rettegés falat von köré, akárhogy is próbál, azon nem láthat túl.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látni a legjobban másnak a szemével látunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halált nem hatják meg a rímek és a temetők, ahogy más nyelvi eszközök és más helyek sem. Ha üt az óra, ezek a dolgok teljesen semmitmondóvá válnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elég veszteség ért, idővel a múlt azzá lesz, ami a jövő volt kezdetben: kéklő messzeség, amelybe álmodozva belefeledkezhetünk, látóhatár, amely mögött bármikor lehetséges a reményfutam, s ahol, hiába múlt el minden, egyszerűen mindig megmaradt a talányos remény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás