A szél sír, az avarba bújva,
zörgő nótáját fújja,
s a rőt alkony mélabúja
énekli szívembe magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hangok gyülevész csoportja,
mi rendezi őket sorba?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jól szerkesztett alárendelő összetett mondat (...) azt kívánja meg, s arra tanít, hogy a jelenségeket lemérjük, fontosságukat s egymáshoz való viszonyukat megállapítsuk, a gondolatok kibontakozását, menetét értelmes rend szerint kövessük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam: ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,
hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szótlan szív se hallgat;
beszél, s ki érti, annak
többet, mint nagy szavak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás