A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beszélt a le nem szedett gyümölcsről, amelyet az ember hagy megrohadni a földön. A boldogság nektárjáról, amelyet - hanyagságból vagy megszokásból, bizonyosságból vagy dölyfből - soha nem ízlelünk meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek tudniillik nem szeretik a másságot, és ha egy ember, aki egyedül ül az asztalánál, fennhangon beszél és közben hadonászik, az kibillenti a többieket az egyensúlyukból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok olyan embert ismersz, aki még soha nem szeretett? Kíváncsi vagy rá, hogy szeretek-e valakit? Nos, a válaszom: nem, de igen, és mégis nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelemnek csodás az íze, de ne feledd: ahhoz, hogy kaphass, adnod is kell, és emlékezz arra is, hogy csak az szerethet, aki ismeri és vállalja önmagát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nevetséges, hogy mennyi meggyőző okot találunk arra, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy szeressük a másikat: félünk a szenvedéstől, attól, hogy egy napon majd elhagynak bennünket. Pedig mennyire szeretjük az életet, holott tudjuk, hogy egy napon elhagy bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, hogy tehetetlennek bizonyulunk kívánságainkkal, vágyainkkal vagy ösztöneinkkel szemben, és ez gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez az érzés végig fog kísérni életeden; olykor megfeledkezel róla, olykor rögeszmeként telepszik majd rád. Az élet művészetéhez az is hozzátartozik, hogy képesek legyünk legyűrni tehetetlenségünket egy szerelmi kapcsolatban, képesek legyünk kiegyenlíteni egy erőfölényen alapuló viszonyt vagy lerázni magunkról az elnyomottság érzését. Ez nem könnyű feladat, mert a tehetetlenség gyakran félelmet szül - a félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek, és aláássa egész viselkedésünket, az értelmünket, a józan eszünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Mindenki fél a köznapiságtól, mintha valamilyen végzetről volna szó, amely unalmat szül, megszokást gerjeszt. Én nem hiszek ebben a sorsszerűségben...
- Hanem miben hiszel?
- Abban, hogy a köznapiság az igazi összetartozás forrása. És nem igaz, hogy megszokáshoz vezet, ellenkezőleg: a mindennapokban lehet megtalálni, sőt feltalálni a fényűzést és a banalitást, a szertelenséget és a közös ügyeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anya tegnap halt meg, sok-sok évvel ezelőtt. És tudod, eltávozása másnapján leginkább azon csodálkoztam, hogy a házak még mindig állnak, és köztük az úton most is gurul a sok autó, a járdán pedig továbbra is nyüzsögnek a gyalogosok, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az én egész világom odalett. Én azonban tudtam, hogy így van, mert megéreztem az ürességet, amely úgy rögzült az életemen, mint egy összegabalyodott filmtekercsen. A város zajai hirtelen elültek, mintha a csillagok egyetlen perc alatt elporladtak vagy kihunytak volna. A halála napján - és esküszöm, hogy ez így volt - a kert méhei nem hagyták el a kast, egyetlenegy sem indult zsákmányszerzésre a rózsák közé, mintha ők is tudták volna, mi történt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tenger a tekintetünket, a föld a lábunkat viszi messzire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet már csak ilyen. Senki nem hall, senki nem lát, senki nem tud veled kapcsolatot teremteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolkodj, dönts és cselekedj! Ne engedd, hogy a kétségek elhatalmasodjanak rajtad, az, aki nem meri vállalni saját elhatározásait, rosszul érzi magát a bőrében. Minden kérdésből játék is lehet, minden meghozott döntésből okulhatsz, jobban megismerheted magad!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kislányok nem olyanok, mint a plüssök, rajtuk nem lehet befoltozni a szakadásokat, amiket okozunk nekik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyok része semmilyen struktúrának, ez ellen mindig is küzdöttem. Azokkal járok össze, akiket kedvelek, oda megyek, ahová akarok, azért olvasom el ezt vagy azt a könyvet, mert érdekel, és nem azért, mert feltétlenül illik elolvasni. És az egész életem ezen alapul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindabból, amivel a Föld megajándékozott bennünket, a legszebb, a legboldogítóbb az, ha osztozhatunk - ez tesz minket emberré. Aki nem tud mással megosztani, annak csökevényesek az érzelmei.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogságot nem lehet birtokba venni; legföljebb egy időre kibérelhetjük, de csak lakók leszünk, nem pedig tulajdonosok. És nagyon pontosan kell fizetnünk a lakbért, különben gyorsan kipenderítenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A páros élet egyik alapvető feltétele a nagylelkűség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az érzelmek arra valók, hogy másokkal megosszuk őket; az erő és a bátorság olyan fegyver, amely ha helytelenül élünk vele, könnyen ellenünk fordulhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hallottál már a szív intelligenciájáról? Arról van szó, hogy felismerjük a boldogságot, ha a lábunk előtt hever, legyen bennünk bátorság és elszántság, hogy lehajoljunk érte - felvegyük, és meg is őrizzük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nem oszthatja meg valakivel az élete egyik szakaszát, ha nem ismeri el, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha hajlandó adni. A boldogságot nem lehet csak az ujjunk hegyével megérinteni. Az ember csak kétféle lehet: van, aki adni szeret, és van, aki kapni. Én először mindig adok, és csak utána várom el, hogy kapjak is valamit, de végképp keresztet vetettem az önzőkre, és túl bonyolultakra meg azokra, akiknek a szíve túl fösvény ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot a vágyaikra meg a reményeikre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Karját égnek emelve harsogta Isten felé: "Miért éppen velem történik mindez?" Néhány pillanatig szótlanul figyelte a csillagokat, és mivel a magasból nem érkezett válasz, megrántotta a vállát, és azt dünnyögte: "Jó, jó, tudom! Miért ne épp velem történne?!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mivel az ember nem élhet meg mindent, fontos, hogy legalább a mindenkiben ott lappangó lényeget élje meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás