„ Volt egy lány, aki börtönébe zárta önmagát
Kit ma nem tart vissza már egy fél világ
Hogy mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolja dallamát. ”

„ Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt! ”

„ Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télből nyár. ”

„ Én áldom a sorsom
Minden áldott percben,
Hogy rám bízott téged,
És rád bízott engem. ”

„ A sűrű éjben fény leszek,
Mi távolból hozzám vezet,
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek,
Ha szomjazol, én víz leszek,
S ha átölel majd két kezed,
Bármi lesz, bármi vár,
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már. ”

„ Mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már? ”

„ Még mindig érzem a forró borzongást,
a holdfényben átölelt, s már nem kellett senki más,
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt,
s hittük, nem véletlen volt, s egy életre szólt. ”

„ Én tőled kaptam a fényt, ami úgy ragyog rám,
Én tőled kaptam a szót, ami szíven talált.
Nekem nem kell más, csak egy pillantás.
Ha elkísérsz, nekem tőled lesz szép a világ! ”

„ Hazugságból sziklák,
szíveden sebek,
könnyekből lesz egy óceán.
Ugyanúgy, mint régen,
nem lesz, érzem én,
mosolyogsz rám,
mégis érzem, úgy fáj. ”

„ Ha múltban élsz, ott nem lel rád a holnap,
És nincs jövő, mi biztos csak rád vár.
Most van itt a perc, mi könnyen múlhat,
Hát érezd át! ”

„ Te vagy az álmom, jutalmam mindenért.
S ha néha féltem, melletted véget ért.
Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem.
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem. ”

„ Nekem az lett a sorsom,
Soha ne adjam fel.
Mit mások könnyen megkapnak,
Azért harcolnom kell,
De már nem leszek más,
Mert csak így vagyok én.
Most kérlek, állj mellém! ”

„ Azt mondtad, jól vigyázol rám,

elhittem, mégis itt hagytál!

Már régen nem vigyázol rám.

Azt mondtad, bújj közel hozzám,

nem érhet semmi itthon már.

Túl régen nem vigyázol rám. ”