Hosszú idő, húsz emelet;
csillogó üvegek mögött emberek:
tévét néztek, vacsoráztok,
felkiáltok, de nem láttok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívem megszokásból vár,
fölém nem hajolhat már,
végig hazugságokkal volt tele
a két nagy szembogár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mosolyog a nap
fénnyel betemet
sugara vakít
mégis vele nevetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őrlángra tettél engem,
Elhagytál, megértettem.
Ösztön csak a szerelem,
Gyengeség, villamosság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ébren vár rám a világ,
Felém fordítja az ágyát,
Félhomály,
Így játszik a vágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mérgezett az éj veled, de vonz magához minden álma.
Kezed vezet e tiltott csendben és a vad bűntudat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer élsz, van, ki egyszer se
Minden szív verje egyszerre
Lennék én lepke,
ha találnék lángot a sötétben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretem azt a nőt
Aki melletted lettem
A lebegő hajnali fényt
Mikor ébred a nap
De téged nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megérzések, álmok, jóslatok
Nem mondták neked, hogy
Holnap nem vagy már sehol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most nincsen más, csak a csönd van
Darázsderekú felhőkből
Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi vagyunk éppen a földön a lányok,
ez a mi mostunk, éljünk hát,
kipróbálatlanul nem hagyunk semmit,
a tegnapi lányok ugyanezt játszották.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő sem a régi már, nem az a bűvös vadász, akire vártál,
Aki rád sem néz, mikor célba vesz, mégis szíven talál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás