„ Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szél fújta szavaid úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny,
S lassan a földre hull egy üvegszínű könny. ”

„ Mondd, hová mehetnék,
ha már nálad sincs menedék?
Mondd, hová futhatnék,
ha mindenhol szakadék?
Távol, oly távol már,
a felhőkhöz közel
repülsz, mint a gondolat,
és már én sem érlek el. ”