„ Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Nem, ebben nem hiszek, inkább abban hiszek, hogy az ember ösztönösen megragadja a kedvező konstelláció adta lehetőségeket. Az ember egy ideig megjátssza, hogy zavarban van, hogy szerelmes, hogy varázslat rabja lett, mígnem észrevétlenül belesodródik, és nem tud többé már szabadulni a szerepétől, sőt nem is akar, mert igazán szerelmes lett. ”

„ A szavak rombolhatnak is, ha nem pontosak, ha az ember maga, és a másik is olyan könnyen sebezhető. De nem is kell mindent az utolsó szóig megérteni, szeretni kell. ”

„ A férfiak nem is tudják, mit akarnak. Egyszer egy női félistent, máskor valamilyen ideális lényt, félig nőstényt, félig emancipált nőt. Ahogy éppen szükségük van rá. ”

„ Milyen jó dolgunk van, úgy hozzászoktunk a szép, egyszerű dolgokhoz, hogy már nem is vesszük észre, és annyi kétes dolgot követelünk. ”

„ Mire megyünk a vágyainkkal? Miért van az, hogy a jelen gyakran kevésbé szép és csábító, mint a rá való emlékezés? ”

„ A házasság nem kikötő, hanem folyó, két gyarló ember továbbfejlődése. ”

„ Ismerek egy erdőt és egy hegyet. Ismerek egy házat és benne egy szobát, ahol éjjel megreccsen a padló a hidegtől, amely behúz az ablakon. És ismerem a kettőnk közötti csendet, és ahogyan a szelet hallgatjuk, amely kint a fakoronák száraz leveleit zörgeti, és szívünk dobbanását, ismerem gyengéd kezed, leheleted és illatos bőröd. Ismerem az álmot, melybe elmerülünk, mély lélegzetvételed, azután kiáltásod az éjszakába, rövid ébredésed, kapkodó lélegzeted, a félelmet, szemedben a rémületet, és csókjaimmal felébresztelek, hogy újra megnyugodj. ”

„ Azt mondtad, szereted a büszkeségem. Akkor nevettem rajta, meglehetősen fellengzősnek találtam, fiatal voltam, nagyon fiatal, nem értettem. Ma jobban megértem. De a büszkeségemet megőriztem. Talán általad. ”

„ Az az ember, aki keresi önmagát, magára is fog találni, vagy legalábbis közelebb kerül önmagához. És azokat az embereket is megtalálja, akik neki ezen az úton segíteni tudnak. ”

„ Régi barátságokat ne akarjon az ember (...) felújítani. Legokosabb elkerülni őket, s akkor legalább a szép emlékek és az illúziók megmaradnak. ”

„ Azok az emberek, akik már nem harcolnak, olyanok, mint a vonat holtvágányon. ”

„ A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Ők beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitűek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot. ”

„ Csak amikor az ember már megértette, milyen gyorsan elszólíthatják, és milyen értékes, egyszeri és visszahozhatatlan az életünk, akkor kezd el élni. ”

„ A bánat és az érzékenység nem átmeneti állapot, melyet le kell győzni, ezek legyőzhetetlen és szükséges életérzések ebben a mai világban. Azt hiszem, csak a gyenge embereknek van szükségük örök optimizmusra. ”

„ Milyen gazdag és eleven is lehetne az élet, ha elismernénk a tévedés jogát! ”

„ Mindenkinek szüksége van egy emberre, aki meghallgatja, aki szereti. ”

„ Ha túl sok biztonságot igénylünk, nem sokra jutunk, meg kell tanulni a félelemmel is farkasszemet nézni. ”

„ Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai és saját sorsa. Én sohasem merészeltem volna a magam bánatát a másoké fölé helyezni. Mindenkire sor kerül. Nem is tudom, az emberek miért akarják a fájdalmat annyira lemérni; a sajátjukat tonnában, másokét pedig mázsában kifejezve. ”

„ Nem is tudjuk, mi van a birtokunkban, csak akkor, amikor már roskadoznak a falak, és lábunk alatt inog a föld, csak amikor már összedőléssel fenyeget ez a világ, akkor sejtjük, mit is jelent az élet. ”