„ A lélek kültelkén lobogva
izzik csak szívem gyertyacsonkja,
az árvaság külvárosában
meggyökerező éjszakában. ”

„ Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán. ”

„ Mégis szerelem volt, igen!
Víz, fény szakadó szívverése -
mit kidobogtam, kidobogtál,
ami nincs még és ami volt már,
igen és nem. Mégis és mégse. ”

„ Le kéne szemhéjamat varrni,
hajnalod foglya ne legyek.
Száz életet meg kéne halni,
hogy egyszer ne szeresselek. ”

„ Három szerelmes sor, hát ím, legyen.
Három szavadban elfér életem.
Mit bánom aztán, legyen, ne legyen. ”

„ Kell
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam. ”

„ Elveszíthetlek? Akár a száj a szót?
Szívdobogást a szív? Szárnyuk a színek?
Elvesztheti a tengert a hajó? ”

„ Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed.
Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint a föld az embereket. ”

„ Születtem. Születtél. Hogy boldog
veled legyek. S te velem.
S legyünk egymásba ojtott
két láng: tüzed, s tüzem. ”

„ Karácsony, fényhedt karácsony.
Jobb lenne lenni máshol.
Ott ahol közel és távol,
Édesanyám, szíved a jászol. ”

„ Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod. ”

„ Én úgy tudok szeretni,
hogy magamat el tudom feledni. ”

„ Mióta eszemet tudom,
mióta a földre kicsuktak,
beszélő szívemben te beszélsz,
megálló szívemben te hallgatsz. ”

„ A teremtésnek szertelen
örömét, ringó réteket,
feslő, bimbózó életet,
viharzó kürtű gyárakat,
felettük égő álmatag
foltjaival a felleget,
a fecskéket, embereket,
arcod tavaszát, nevedet,
szeretlek, s mindent szeretek... ”

„ Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
Megkövült idő. Haláltalan világ.
Nem merek élni. Lélegezni sem.
Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok. ”

„ Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos,
kisimult lepedőd, réted, gyűretlen hajnal.
Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos
erdőd az égigérő, örökös virradatban. ”

„ És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz. ”

„ Karácsony, karácsony, karácsony.

Rozsda rózsáll a rácson.

Szent József keresztfát ácsol

önmagából, az ácsból.


Mária tíz ujja - gyakd meg! -

vaskampó, vérrózsás vasszeg.

Tenyere szögesdrót-pólya.

Jézuskát altatja, óvja. ”

„ Egész testemmel énekellek,
szememmel már nem is látlak,
Téged hegedülnek idegek,
zsigerek zönögnek lágyan.
(...)
Az egész testem zenekar,
a testedre hangszerelt ének,
hogy a mindenség belehal,
belehal és újra feléled. ”

„ Magad, ha lehunyod, ha elhagysz,
szempillám, barna szirmom elfagy.
Dús lombom, koronám lehullik,
magamon tipródhatok holtig. ”

„ Nagy csönd van, a csend is elült.
Anyaméh, mély barlang a föld,
- perc percre - fényév cseppkövek
növesztik földig fényüket. ”

„ Szerelem! Embertelen éhség
arcai világítanak
vonásaimból, eligéznék
fájdalmadat, s hatalmadat. ”

„ Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz. ”

„ Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit. ”