Magányos csónak a tengeren.
Túl fog élni ezer vihart,
Mert egyre hívja a végtelen.
De messze még a túlsó part.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk.
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk.
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj,
A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,
Mert vár valahol egy másik út.
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már
Nem köt ide, csak a múlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás