„ Oldd fel bennem a görcsöket,
a vágyba futó igéket,
a szótlanságba dermedt látomásokat,
érints meg parázsló ujjaiddal,
hogy elevenedjen meg újra bennem
a lélek! ”

„ Reménytelen, reménytelen -
dobogja bennem a félelem,
mert arcod, kezed, szíved nélkül,
az életem a csendbe rémül. ”

„ Úgy szomjaztam a tisztaságra, mint a homok a vízre. Nem tudom, mikor rontottam el. Tartom befelé a tükröt és iszonyodom. Ez vagyok én! Oszlophoz kellene kötöznöm magamat, hogy megerősödjön a gerincem! ”

„ Köszönöm a szóra bírt hallgatást,
a kamaszos ölelések lázát,
bőröd forró kitárulkozását,
köszönöm két kezed puhaságát,
csókjaid mélytengeri gyöngyét,
az első rózsa puha szirmát,
jó szavaidnak esti csöndjét,
tekinteted felgyújtó varázsát. ”

„ Ne menj még!
Belevesztem bőröd igézetébe,
ujjaid nyílt vallomásaiba,
szeretem szellemed
kereső gesztusait. ”

„ Az ember élete során elérkezik egy olyan ponthoz, amikor fontos lesz, hogy ki is volt valamikor. Milyen hatások alakították, milyen bánatok és örömök, lázak és gondolatok hevületében formálódott a lélek. ”

„ Jobban megértve a körülöttünk nyüzsgő valóságot, hamar rájöhetünk, hogy egy hatalmas folyamban úszunk valamennyien, amelynek a partjait sem látjuk mindig, s amelynek a sodrása ellen nem tudunk védekezni. Úszhatunk bölcsen és okosan, ügyesen és ügyetlenül, elmerülhetünk és megmenekülhetünk. Élvezhetjük a habokat, a folyóvíz kellemes simogatását. Mindent tehetünk, egyet kivéve: nem fordíthatjuk meg a folyót, nem parancsolhatjuk meg neki, hogy folyjon visszafelé. ”

„ Szeretnék vétkezni veled -
s aztán reggelig gyónnám bűneimet. ”