„ A forradalom egy hirtelen, gyönyörű villámcsapás volt, életemben először és talán utoljára ekkor éreztem, hogy egy kis artéria vagyok a magyarság érrendszerében. ”

„ A költő célja nem az, hogy szép szavakkal valljon a naplementéről, hanem ezt a mindennap szemünk előtt lejátszódó jelenséget (...) az eredetiség frissen szőtt ruhájába öltöztesse. ”

„ Nem azért élek, hogy dolgozzam, hanem azért dolgozom, hogy éljek. ”

„ Anyád méhébe vissza nem gurulhatsz
csak a föld méhébe hullhatsz
a vakszerencsénél is síkosabb
gödörbe
pörögve
örökre. ”

„ Nekem szüleim jelentették az egész világot. Csak most tudom, hogy mikor köztük jártam, milyen óriások között éltem. ”

„ Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt?
Magasság? Mélység? Van-e ég?
A tarka földi színpadon túl
elindulok mégis Feléd. ”

„ Hiányod kristályfényében
ülök, kuporgok egyedül. ”

„ Múló éveim, örömöm
zsongó véremmel köszönöm! ”

„ Úgy érzem, a gót művészet égbe ívelő merész vonalai fejezik ki legjobban a földre láncolt emberiség nosztalgiáját az örökkévaló dolgok után. ”

„ A gomb csak ingemről szakadt le,
de én, mindenről leszakadtam.
Anya! sorsom bűvös szövője!
Miért hagytál így egymagamban? ”

„ Forrás fakad belőlem, hogy méltó legyek szomjatokra. (...) Eresszétek le belém mélyemig hatoló pillantásotok, hogy felhozhassátok értetek fakadó, értetek vérző életem vércseppjeit. Egy vödör forrást, egy vödör habzó kegyelmet. ”

„ Amíg itt járt, minden leheletét,
leköpték fénylő, áttetsző szívét
(...)
Nem köpött vissza! Megadta magát:
a hideg síneket ölelte át. ”

„ Nincsenek céljaim,
hogy ez vagy az legyek.
Vagyok, aki vagyok,
lényeg, hogy létezem.
ÉLETCÉLOM MAGA AZ ÉLET! ”

„ A Semmiből Isten felé
tartok a föld porában.
Micsoda szédítő, vad út
örvényén jár a lábam! ”

„ Minden sóvárog, ami él. ”

„ Isten sötét torkán cigányútra szaladt
a sorsom. ”

„ Állott víz, poshadt tócsa már a vérük,
ágyékuk-izmuk mélyen szendereg,
a lelkük halkan mégis fodrozódik:
rajta emlékek csónakja lebeg. ”

„ Meghaltál, hogy bennem élj. ”

„ Képzeleted, mindaz, ami
beléd van préselődve,
felfalja a falánk idő,
beleiszik velődbe,
aztán eldob; a szél csak üresen
kongó konzervdobozba:
üresen kongó csontjaidba
rúghat röhögve, felzokogva. ”

„ Uram!
A végtelen terében állsz,
végességünkre tárod ablakod.
Minden felborzolt tollú lény
a lét-nemlét keskeny peremén
ablakpárkányodon vacog. ”

„ Mindent összegyűjtök belőled.
Csak testedből lett puszta por.
Izzó bensőmben éned minden része
teljes lényeddé összeforr. ”

„ Szegényen élek, de minden pénztől dagadó pénztárcánál nagyobb gazdagságot jelent nekem az emlékek eleven kincstára, amit örökre megőrzök emlékezetemben. ”

„ Valahol mindig ott lobogtál
a Tejutak gomolygó vak csillagködében ”

„ Aki ír, annak kilátóra kell húzódnia, hogy az élet múlandó tárgyai madártávlatot kapjanak előtte. ”