„ Én leszek, ki fogja majd a két kezed,
ki téged jó felé vezet,
ha engeded. ”

„ Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok,
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át...! ”

„ Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem,
De kezeli mindennap.
Egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben.
Az leszek én, lehet, éppen holnap. ”

„ Amikor melletted vagyok,
a szívem gyorsabban dobog,
és minden perc az álmok perce,
amikor hozzád bújhatok. ”

„ Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel! ”

„ Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa. ”

„ Teli voltunk élettel,
Szabad volt a szívünk,
És én úgy hittem,
Sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság?
Hova a sok álom?
És ami nincsen már,
miért kell,
hogy fájjon? ”

„ Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. ”

„ Visszahoz egy régi perc,
megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell,
sose lesz másképp:
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés,
az a búcsúszó,
amivel elmész. ”

„ Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem. ”