„ Éltem, ahogy más, egyszerű napokon,
Mentem, ahogy más, végtelen utakon.
S közben valahol
Végig hittem, ez a jó irány,
Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon,
És hogy rád vártam, tudni fogom. ”

„ Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó,
S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való.
Elmegyek most végleg, többé ne is láss,
Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más! ”

„ Tudod, nem az a gond,
Hogy hazudsz nekem,
De mért van úgy, mindig elhiszem?
És nem az a baj, hogy játszadozol,
Hanem az, hogy velem teszed. ”

„ Feketében járnak már az angyalok,
Szerelmünk megfojtották rég a szürke évek,
Hiába táplálnám, ha benned véget ért,
Mit ér az érzés, ha nincs már kiért. ”

„ Régóta nem jutott el a szívemig senki,
Olyan elveszettnek éreztem magam.
Régóta nem varázsolt el igazán semmi,
Néha minden egyes percet átkoztam.
De amikor jöttél, lágyan átöleltél,
És valahogy mindent olyan egyszerűvé tettél. ”

„ Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben.
Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan.
Túl sok mindent mondtál ahhoz, hogy elhiggyem;
Ez egy végtelen szerelem. ”