Nehéz a kő, és nehéz az ólom,
de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszek a harcban, az észérvek harcában a vak erők ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, melyek keserűbbek kimondva, mint érezve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Karácsony csenget a szörnyű télben
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóversében
s koldus kezeket reszketni, ujjaikon
kékül gyűrűk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudni akarsz? Tanulj meg látni. Minden ismeretedet kívülről kaptad: semmi sincs lelkedben, ami nem volt meg előbb érzékeidben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Új esztendő beköszön.
Régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akartál meghallgatni
pedig vággyal hítt a kéj
most már látod meghallgathatsz
itt a hüvös, itt az éj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végig a városon nem csilingel a szán,
mint gyerekkoromba.
Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán.
A kocsit gép vonja.
Angyalok elszálló csengője se csenget
a fehér utcákon.
Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez
gazdagok házában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyűlölet a legjobb megfigyelő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szem, amely szememben
a lelket lelje meg,
szív, mely setét szivemben
lakozni nem remeg,
lelkekkel lelkesülni
lelkem hiába vágy
lelkeknek egyesülni
nincsen menyasszonyágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
ne nyomja lelked járomunott nyakát:
törékeny bár, tengerre termett,
hagyj kikötőt s aranyos középszert
s szabad szolgájuk, állj akarattal a
rejtett erőkhöz, melyek a változás
százszínű, soha el nem kapcsolt
kúsza kerek koszorúját fonják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden élő szertefut,
csak a halotthoz van ut...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Ugy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányosnak születtem,
baráttalan vagyok,
igy lettem, ami lettem,
mindentől elhagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
"Vezessen Hozzád a szabadság!"
így kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sajátságos dolog, hogy az utánzókat éppen az utánozhatatlan egyéniségek vonzzák legjobban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vétkesek közt cinkos, aki néma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek boltja:
ki méltó látni a csodát
az a csodát magában hordja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:
nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem kezedbe, nézzed,
keserü életemet, egyetlen terhes gazdagságom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányosság vitéze,
magam ellen vitéz,
barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó,
baráttalan bolond.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csöndben érik a csira
a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
növése lassú: ez az élet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem volna sírni,
mert jól tudom: virágnyilás:
egyszerből a sohába nyílni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás